Felgyújtották a szentet

Messze földön tisztelt asszony volt már életében is a XVII. század közepén Bosnyák Zsófia, Wesselényi nádor felesége. A felvidéki arisztokrata nő, Sztrecsény úrnője gyámolította a szegényeket, árvákat. Saját várában kórházat alapított, ahol ingyen kezelték a nincsteleneket. Húszéves korától boldog házasságban élt Wesselényi Ferenccel, de a későbbi nádor hűtlenné vált, Zsófia pedig belebetegedett a bánatba, és alig 35 évesen, 1644-ben meghalt. Emlékét nagy tiszteletben tartották, amikor pedig halála után 45 évvel tetemét épségben találták várbeli koporsójában, elterjedt a híre, hogy életszentsége miatt teste nem porladt szét. A természetes mumifikálódással konzerválódott testet ekkor átszállították a vágtapolcai templomba, ahol 320 évig őrizték. Amikor fekete selyemruhája szétmállott, mindig újra varratták. Évszázadokig látogatták koporsóját a zarándokok, Wesselényiné Bosnyák Zsófiát mindmáig „a sztrecsényi szent”-ként tisztelték. A falu szentje születésének 400. évfordulójára készült, amelyet júniusban nagy ünnepséggel készültek megtartani. Ám egy 31  éves, feltehetőleg elmebeteg férfi két perc alatt elpusztította a becses ereklyét.
Kialakult szokás szerint ha éppen nem volt kéznél a templomszolga, a szemben lévő cukrászdában átvehette a látogató a templomkulcsot, hogy a szent testének megtekintése után aztán rendben visszategye. Most is így történt, a zsolnai férfi elkérte a kulcsot. És innentől kezdve minden olyan gyorsan zajlott le, hogy a szemtanúk moccanni sem tudtak. A férfi kirángatta a koporsót a templom elé, feltörte az üvegfedelét, leöntötte benzinnel, majd felgyújtotta. A szent múmiája pillanatok alatt porig égett. A férfi mosolyogva állt a hamu mellett. Az öszszeszaladt lakosság kis híján meglincselte, de szerencséjére odaérkezett a rendőrség. A tettes azzal védekezett, hogy Bosnyák Zsófia nem is szent, hanem boszorkány volt. Halottgyalázás miatt indult ellene eljárás, ezért öt évet is kaphat. De az elkeseredett és felháborodott helybélieket ez nem vigasztalja.