Forradalom van, tudtad?

Szemben áll egymással a konszolidáltak tábora, akiket vizuálisan támadnak szórófestékes gerillák. A konszolidált mondja eztet: „Frusztrált, izzadó tenyerű lázadó, akit nem vettek fel a szakmunkás kettőbe, így áll bosszút a világon, hogy összefirkál mindent. Gyűlöli a rendet, mert az visz valahová, úgy gondolja, azzal tesz valamit, ha szétszabdalja.” A másik mondja aztat: „Figyelj, te megereszkedett hasú, puhány nyugdíjas. Azt hiszed, hogy ha dög unalmas kaszárnyával veszed magad körül, ezzel megvetted a lelki békédet? A vonal kiszabadult az ősember barlangjából és körbetekergi a világot. Mi nem tízéves srácok vagyunk, akiknek hónuk alatt görkorcsolya, vállukon bicikli, fejükön megfordított baseballsapka, és úgy nézünk ki, mint egy krumpliszsák. Mi azok vagyunk, akik elindultuk az Államokban egy graffitiversenyen, és a franciák mögött a másodikok lettünk.” Itt szól közbe az ideológus, aki szerint a rajzi kényszer annyi, mint a kutya hátsó lábának az ő felemelése, némi pössentéssel körítve, amivel a territóriumát kijelöli. Mások szerint olyan üzenet, mint amilyet régen fába véstek szerelmesek, hogy „Itt járt Icuka és Józsi!”
Akár így, akár úgy, ez az, amit nélkülözni tudna a rend embere. Jó, őt is le lehetne fújni, és mindjárt toleránsabb lenne, ám elképzelhető egy praktikusabb módszer. Kőkemény zsernyákok nyakon csípik az esztétikai bűnelkövetőket, akikből akár ezer is fújkodik egy-egy andalító éjszakán országszerte, becsukják őket a szürke, szabad felületekkel határolt börtönbe, ahol mindössze festék nincs kéznél. Példa van rá: Bécsbe indult egy öttagú magyar különítmény nemrég, akik a remízben álló metrókat dekorálták a felismerhetetlenségig, ám a biztonsági kamerák segítségével horogra kerültek. (Azt kellett volna először lefújni, srácok! No, majd legközelebb.) Hátizsákjukban 42 festékszóró élesre töltve, tettüket beismerték, a károk megtérítése forintban annyi, mint tízmillió, plusz akár három év művészi meditáció garantáltan steril környezetben. Ez alatt a forradalom átmenetileg szünetel, a tiszta falakért elnézést kérnek. Debrecenben az Egyetem sugárutat egyébiránt pocsolyarészegek firkálták össze hányásra ingerlő obszcenitással, ettől a szakma elhatárolódik. Azért tudjunk már rendet még az anarchiában is!