Még nagyobb sötétség

Ám mindkét fél jól tudja, hogy az aprópénz a csatornának, amit röhögve fizetne ki, s utána folytatná, amit eddig. Nevezetesen a Mónika-show-t, ami miatt rendszeresen áll a bál. Úgy látszik, eredmény nélkül. Most egy márciusi adás miatt sokallt be az ORTT, amelyben tinilányok mesélik el, 12 éves korukban hogyan buliztak, majd szexeltek egyikük nevelőapukájával. Keresetlen jelzőiket Mónika egyszer sem javította ki, mint ahogyan az egymással trágárul ordítozó, majd egymásnak eső párt sem állította le.

De merő véletlen, hogy pont ezt az adást szúrták ki, szinte akármelyik lehetett volna. Nem tartozom a Mónika-show rendszeres nézői közé, de ha mégis odakapcsoltam, mindig ordenárén balhézó, primitív embereket láttam, akik mostanában aztán már egymásnak is estek. Vagy olyan fiú prostituáltakat, akiket apjuk nem ért meg. Netán 20 éves nyüzige suhancokat, akik elhagyják gyermekük anyját. A 17 éves anyukákat, akik amúgy szeretik a kocsmában múlatni az időt. Mónika forgatja a szemét, végül kiokítja őket, de addigra a néző már éppen eleget tud. Mindezt késő délután, a gyermekek örömére, akiknek ilyenkor jelentős hányada néz tévét. Végül is mi az a 12-es karika, amikor például egy ismeretterjesztő műsor a kócsagokról is ugyanezt a karikát viseli. Ki veszi komolyan? Így aztán a gyermek sokat tanulhat az életről, a konfliktusok megoldási lehetőségeiről, a házasságról, a szerelemről, a másik ember tiszteletéről, a kisebbségek előítéletek nélküli, rasszizmusmentes megközelítéséről, ugyebár.

Nem mintha a másik nagy kereskedelmi csatorna különb lenne, csak még képmutatóbb. Már magam is szégyellem, amiért bevettem tavaly, hogy Joshi Bharat műsora különb a TV2-n, mert egy igazi úriember vezeti, s talán az esetek „átbeszélése” is igényesebb lesz. Hát nem, dehogy. Lehet a műsorvezető szolid, jó modorú, középkorú férfi, műsora éppen olyan sötét, gagyi és ízléstelen, mint a másik csatornáé. Igaz, erről nem Joshi Bharat tehet elsősorban – mint ahogyan Erdélyi Mónika sem –, legfeljebb annyiban, hogy nevüket adják hozzá. Ez bizony a szerkesztők, a kitalálók, a műsorkészítők és az ő főnökeik tudatos munkálkodása a mindent felülíró, szent nézettségért.

Ha meg semmi nem számít, akkor most viseljék el férfiasan a büntetést. Mi meg majd csak kibírjuk valahogy azt a fél napot.