Taki bácsi és Bordás őrnagy

Ha ilyen analizáló kedvvel veszi magához e sorozatokat a ráérő néző, akkor ő maga is ezekre a magasröptű megállapításokra juthat. Ám attól tartok, akik mostanság bele tudnak feledkezni Magenheimék vagy Szépék életébe, nem foglalkoznak ilyesmivel. Talán vágyódnak valami után, amit meg sem fogalmaznak maguknak. Pedig hát a nyolcvanas évek legvége, a kilencvenesek eleje, közepe sem volt az a békés, nyugodt időszak, amit érdemes elandalodva felidézni. Igaz, azzal a különbséggel, hogy akkor talán még sokan hitték, már csak pár év, felépítjük a kapitalizmust, és onnantól már jó lesz. Ma már talán elmondható, hogy felépült, csak hát még hiányzik hozzá vagy harminc év kifutás, hogy igazán elhigygyük, nemcsak a Lenke néninek gyanús úri huncutságról van szó.

A sok-sok régi történet között megbújva lenyomták a 24 c. kiváló amerikai akciófilm-sorozat harmadik évadát, és szinte stikában kezdik a negyediket, valamikor éjjel. A világ egyik legsikeresebb sorozata, izgalmas, eredeti, fordulatos, már miért ne dugnák el akkorra, amikor már csak az éjjeli baglyok tévéznek?! A Tűzvonal című rendőrsorozatot pedig – hiába szakmai és közönségsiker – pénz hiányában nem tudják folytatni. Hát igen, végre volt egy korszerű, szellemes, fordulatos, izgalmas rendőrsorozat, minden kékfényes nehézkességtől mentes – naná, hogy erre nincs pénz. Javasolnám, hogy az Életképek költségvetését csoportosítsák át. (Csak vicc volt.)

Addig meg a még előttünk álló hosszú nyári heteken át nézhetjük az ismétléseket, csakúgy, mint a többi csatornán. De legalább az Önök kérték mindig megújul! Végre a miénk a Hol van az a nyár és a Várj reám, míg megjövök...