Gyöngyvirágtól lombhullásig

Saját kutatásai alapján számos természetfilmet forgatott. Mveiben a ter­mé­szet­tudományos megfigyelést személyes alkotói szemléletével ötvözte. Napokig egy vadászlesen kuporgott a kamerával, hogy a távolban sétáló szarvast lencsevégre kaphassa. Már els filmjéért, az 1951-es Vadvíz­országért Kossuth-díjjal tüntették ki. Klasszikus természettudományos filmjei – Gyöngyvirágtól lombhullásig, Cimborák, Hegyen-völgyön – után áttért a játékfilmes elemekkel tarkított állatmesék készítésére, ame­lyekben elre betanított állatokkal dolgozott. Az 1950-es évek elejének sematikus magyar filmtermése között üdít kivételnek számítottak al­­ko­­tásai, amelyek itthon és külföldön egyaránt jelents sikert arattak. Alkotói munkamódszerét a tudományos szakszerség, a tökéletességre törekv türelem, az ötletesség jellemezte. Iskolateremt természetfilmesként for­­ga­­­tókönyveit maga írta, mveinek operatre és rendezje volt egy sze­mélyben. Örökös témájául a hazai tájat és élvilágát választotta: alko­tásaiban ott a Kis-Balaton, a hortobágyi síkság, a gemenci erd, a Fehér-tó madárvilága, a Tisza menti füzesek. Állatszerepli közül emlékezetes Fickó, a magyar vizsla, Nimród, a vadászsólyom, Pletyka, a tacskó, Csakli, a csóka, de mellettük kékvércsék, mosómedvék, hiúzok, tücskök, mókusok, vadmacskák is szinte emberi tulajdonságokkal felruházva tntek fel a vásznon.