Kicsik kedves társa: a törpenyúl

A nyulak törpe változatait eleinte gazdasági célból tartották, ugyanis a kistestű, dús szőrzetű, fehér színű állatok gereznájából gyönyörű, a hermelinéhez hasonló bundát varázsoltak a hajdani szűcsök. Ma már a törpenyulat gyakorlatilag nem tenyésztik gazdasági megfontolásból, de mivel igénytelen, könnyen beszerezhető, tartása a konyhakertből is fedezhető, így általános népszerűségnek örvend.

Szaga nem elviselhetetlen, bár tagadhatatlan, hogy a baknyúl illata átható. Férőhelyét magunk is elkészíthetjük házilag, de ha erre mégsem vállalkozunk, akkor a kereskedelemben számos kül- vagy beltéren használható törpenyúlketrec közül választhatunk.

A nyúl lényegében hangtalan állat, de mivel rágcsáló, igen sokat kell – fogai kopása érdekében is – rágnia, amivel bizony a lakásban tartózkodókat zavarhatja. Ha szabadon engedjük, rendkívül óvatosnak kell lennünk, mert a nyuszik nemcsak az ajtófélfát vagy a szekrény sarkát kóstolgathatják, hanem pillanatok alatt egy-egy kábellel is végezhetnek. Ilyenkor nemcsak a nyúl élete kerülhet veszélybe, hanem akár a miénk is, de még tűz is keletkezhet.

A törpenyúl nem olyan szapora, mint a nagyobb testű fajtársai, de ha nem szabunk gátat a „gyerekáldásnak”, előfordulhat, hogy egy nőstény akár harminc kölyökkel is megajándékoz bennünket egyetlen esztendő leforgása alatt, s ezeken túladni már igazi kihívás. Sajnos a törpenyulak között – akárcsak sok más állatfaj törpéinél – előfordulnak labilis idegrendszerű, kifejezetten harapós egyedek is. Ilyenkor az állat ivartalanítása kerülhet szóba, ami nem mindig hozza meg a várt eredményt.

A törpenyúl szőrallergiásoknak semmiképpen nem ajánlható, de a szelíd egyedek már kisebb gyerekeknek is kedves társai lehetnek.