Pinty a rizsben

Az indonéz szigetvilágban tűzzel-vassal irtják, de hiába, a népességrobbanás miatt a rizsföldek kiterjedése is növekszik, így a madár évről évre több és több táplálékhoz jut. Ráadásul már évszázadok óta tartják díszállatként Délkelet-Ázsiában, ahol az elszabadult példányok idővel olyannyira elszaporodtak, hogy elterjedési területe több százszorosa az eredetinek. A madárbarátok nemcsak itt, hanem Afrikában is megpróbálkoztak a tenyésztésükkel, ahol szintén megismétlődött az előbb leírt jelenség, így ma már Délkelet-Afrikában is sokan rettegnek attól, hogy rizsföldjüket egy szép napon meglepik a többezres díszpintyrajok. Amerikában időben cselekedtek, ott már tisztában voltak azzal, milyen ökológiai katasztrófát okozhatnak ezek a békés kalitkamadarak, ezért ma az Egyesült Államok néhány államában be is tiltották tartásukat, s a faj kereskedelmét az úgynevezett Washingtoni Egyezmény is szabályozza. No nem azért, mintha a rizspinty veszélyben volna, hanem ezáltal vált követhetővé: ki hova ad el, illetve honnan vesz kereskedelmi mennyiségben ilyen állatokat? S mivel a behozatalához engedély szükséges, az állami szervek akár meg is tagadhatják azt.
Hazánkban már a II. világháború előtt tartották, majd a hatvanas évek elején tűnt fel újra ez az elegáns, hallatlanul szívós, ellenálló madár, mely a mi éghajlatunkon fűtetlen helyiségben is áttelel. Társas lény, de kis helyen, kalitkában csak egy pár tartható belőlük. A hím a tojótól elsősorban éneke alapján különböztethető meg, bár a tapasztalt tenyésztők szerint a hímek csőre láthatóan erőteljesebb a tojókénál. Rendkívül szapora: már hat hónapos korában ivarérett. Az angolok találóan Java Sparrow-nak, azaz jávai verébnek nevezik, s valóban, fészkét, akárcsak a mi csurijaink, szívesen rakja a házak ereszeibe, repedéseibe. Ha nem talál magának ilyen helyet, akkor – a magyar rokonhoz hasonlóan – szénából, szalmából fára építi fel a fészkét. Négy-nyolc apró fehér tojásán mindkét nem kotlik, s a tizenöt napra kikelő fiókák közül a nagyobbak, ha szűk a fészek, előfordul, hogy kilökik a gyengébbeket. Ezért, aki ilyen állat szaporítására vállalkozik, lehetőleg minél nagyobb fészekodút biztosítson számára. Nevével ellentétben, fogságban nem rizzsel kell etetni, hiszen eredeti élőhelyén is csak az éretlen rizsszemeket tudja könnyen lenyelni. Nálunk fénymagot, vörös és fehér kölest, valamint zabot adnak neki.
Ez az állat a díszmadárkedvelők körében évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ma már több színváltozata is létezik: például fehér, ezüst, tarka és barna. Szinte törvényszerű volt, hogy itthon is megalakuljon a rizspintykedvelők klubja.