Vigyázat, viperatelep!

Lenyűgöző természetvédelmi területen halad az út a viperatelepre. Persze nem veszélytelen a kunadacsi-kunpeszéri táj, mivel a rejtettebb zsombékosokban akár mérges kígyóval is találkozhatunk. Megijedni azért nem kell, mert az ötvencentis rémség nem „szokott” támadni, harapása pedig még egyszer sem volt halálos. A kísérleti farm kapuján azért ott a tábla: Vigyázat, mérges kígyók! Még mielőtt a telep vezetőjével belemerülnénk a beszélgetésbe és a szemlélődésbe, óvatosan megkérdezem, van-e nála ellenszer, ha véletlenül baj történne...?

– Elég egy-két kalciuminjekció – nyugtat meg Péchy Tamás, akit eddig hatszor mart meg a kipusztulás szélén álló kígyófaj képviselője. Egyszer fényképezéskor történt a baj, már éppen rakta volna le a földre az izgatott állatot, amikor az hirtelen visszaharapott. Mérés közben is többször előfordult már támadás, azóta inkább kesztyűs kézzel bánik velük a programvezető.

Péchy Tamás több mint három évtizede kapcsolódott be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkájába, volt titkárságvezető, igazgató is. Tíz esztendeje határozta el, hogy végleg elhagyja a fővárost. Apajpusztára költözött, ahol hamar befogadták a helyiek, olyannyira, hogy már második ciklusban alpolgármesterkedik. A kígyók 1993 óta érdeklik.

– Az európai viszonylatban is egyedülálló fajt, a rákosi viperát a közvetlen kipusztulás fenyegeti – meséli Péchy Tamás. – Amikor megkongatták fölötte a vészharangot, nem várhattam tovább, nekiláttam a mentőakciónak. Ez persze nem ment simán, folyton falakba ütköztem.

Mégis sikerült elérni, hogy diákok bevonásával felmérjék a rákosi vipera magyarországi élőhelyeit. A Duna-Tisza közén kilenc, a Hanságban két populáció található. Ez, a csak nálunk előforduló faj az öreg kontinens legveszélytelenebb mérges kígyója, hazánkban pedig a legveszélytelenebb gerinces – nem csoda, hogy világviszonylatban is nagy jelentőséget tulajdonítanak a védelmének. 1893-as felfedezése óta a szemünk láttára tűnik el: mostanra ötszáz példány alá csökkent az állomány, ami a természet visszahódításának, a vizek lecsapolásának, a gyepes területek művelésbe vonásának következménye.

A rákosi vipera, illetve a természetes élőhelye megmentése érdekében folytatott küzdelmek során sikerült a természetvédőkkel és a gazdákkal is egyezségre jutni. Amikor európai szinten kimondták, hogy a védelemre szoruló faj minden gazdasági és természeti értékkel szemben előnyt élvez, midőn pedig európai pénz is érkezett élőhely vásárlására, nem lehetett tovább szemet hunyni a kezdeményezések fölött.

– Hat évvel ezelőtt 170 millió forintot kaptunk a LIFE-programból – mondja Péchy Tamás, miközben sétára indulunk a telepen. – Ebből a pénzből épült fel Kunpeszér határában a Rákosi Vipera Védelmi Központ, ahol tíz, különböző élethelyről befogott egyeddel kezdtük el a tenyésztést. A programban számos szakember vesz részt, köztük genetikus, állatorvos, bakteriológus. Kifejlesztettünk egy mesterséges telelőüreget, ahol a telet átvészelhetik az állatok. Minden egyedről külön feljegyzésünk van, sőt fényképek alapján is be tudjuk őket azonosítani, mivel mindegyiknek más a pikkelyezettsége. Négyéves korukban válnak tenyészéretté, tehát leghamarabb jövő februárban helyezhetjük ki őket a természetbe. Bízunk benne, hogy ott majd tovább szaporodnak.

A kutatótelep igazgatója a jövőben is bízik. A LIFE ismét a „zsebébe nyúlt”, ezúttal 700 milliót adtak a védelemre. Ebből a pénzből oktatóközpontot, tanösvényt is építenek. Tervezik, hogy Ausztriába is visszatelepítik a rákosi viperát. Egész Európa csodálattal nézi az ügyködésüket, eljönnek a helyszínre, előadásokat, sőt segítséget kérnek tőlük. Legjobbak közt a legjobbak: háromszáz európai program közül az első öt között vannak – épp a napokban veszik át az erről szóló elismerést Brüsszelben.

Végre valamiben jók vagyunk!