Köveket eszik a rokon

A tengeri sünök különböző élőhelyeken fordulnak elő. Egyesek befúrják magukat a homokba, mások azonban inkább a sziklákat kedvelik. Az a meglepő, hogy még a meszes homokkőbe is be tudják ásni magukat úgy, hogy az alsó felükön található fogaikkal lyukat rágnak az anyagba. Öt foguk hegye állandóan kopik, azonban a rágcsálókéhoz hasonlóan folyamatosan újraképződik.

A kutatók figyelmét nem utolsósorban az a tény keltette fel, hogy rendkívül eredményesen használnak mészkövet, pontosabban kalcitot ugyanannak az anyagnak a megmunkálásához. Speciális röntgentechnikával vizsgálták meg a tengeri sün fogainak mikroszkopikus felépítését. Az egyes fogak egy reszelőre hasonlítanak, amelyek folyamatosan kopnak, mégis mindig élesek maradnak. A kutatók azt remélik a felfedezéstől, hogy segítségével viszonylag olcsó, magukat élesítő szerszámokat tudnak majd előállítani.

Egyébként két évvel ezelőtt egy nagy nemzetközi kutatócsoport elkészítette a lila tengeri sün géntérképét, amely meglepően nagy hasonlóságot mutat az emberével. A tüskésbőrűek törzsébe tartozó vízi állat mintegy 540 millió évvel ezelőtt keletkezett, de korábban neki és az embernek volt egy közös őse, az újszájúak csoportjában. Génjeink 70 százaléka ma is megegyezik. Azért persze különbözőségek is akadnak. A tengeri sünnek ugyan nincsen szeme, de szívólábai segítségével érzékeli a fényt. Immunrendszere jóval erősebb, mint az emberé, ezért is él jóval tovább, mint mi, akár 200 évig.