Szóvivőt kaptak az állatok

– Milyen jelentősége van az új munkakörnek? – kérdeztük a fiatal szakembert.
– Szilágyi István állatvédőnek köszönhető, hogy létrejött az állatvédelmi ombudsman státus, aminek nincs köze a parlament által választott országgyűlési biztosi feladatkörökhöz, noha mi is a „nép ügyvédjeként” végezzük a dolgunkat. A Négy Mancs tavalyi kampánya során határozta el a két évtizedes múltra visszatekintő Fehérkereszt Állatvédő Liga, hogy megpróbál gátat vetni a külföldi érdekcsoportok támadásainak, és felerősíti a hagyományokra épülő hazai állatvédelmet. Ehhez az összetett feladathoz az ombudsmani intézményt látták a leghatékonyabbnak. Néhány környező országban már működik ilyen, Ausztriában állami, Szlovéniában pedig civil támogatással.

– Mi a feladata az „állatok szóvivőjének”?
– Minden egyes bejelentéssel legjobb tudásom és lehetőségeim szerint foglalkozom, legyen az állatkínzás vagy önkormányzati vita az állattartásról. Ha szükséges, jogi tanácsokat adok, az állatvédő alapítványokkal pedig a jogszabályi hátterek megteremtése, illetve megváltoztatása a célom.

– Bár még csak két hónap telt el, de lehet már valamiféle mérleget vonni?
– A legnagyobb problémát az önkormányzatoknál látom. A jegyzőknek különböző jogszabályok alapján legalább hat vonatkozásban kell állatokkal kapcsolatos ügyekben eljárniuk. Ezek többsége egymásnak ellentmondó intézkedés, már-már skizofrén helyzetet teremt. Hogyan lehet hatóságként állatvédelmi szempontokat érvényesíteni, miközben az engedély nélküli állatmenhelyeket fel kell számoltatni? Ilyen esetekben nem lehet igazságosan eljárni.

– Látunk-olvasunk is jócskán botrányos történetet!
– Mert leginkább azokkal foglalkozik a sajtó. Hozzám eddig főleg magánemberek fordultak, akiknek saját állattartásukkal vannak gondjaik. Ezekkel nem tudok mit kezdeni, hiszen léteznek szabályok, melyeket be kell tartani. Mindennél égetőbb kérdésnek tartom viszont az állatvédelem jelenlegi hatósági rendszerének megváltoztatását. Az állatvédő szereppel (is) felruházott önkormányzatoknak nem gyepmesteri telepeket kellene létesíteniük, hanem ebrendészeti telepeket. Sosem tudhatjuk, hogy egy elaltatott kutyus nem kapna-e akár már másnap egy lelkiismeretes gazdit.

– Szerencsére emberséges kezdeményezések is vannak. De vajon milyen messzire hallatszik a hangjuk?
– Tulajdonképpen örülhetünk a civilek által fenntartott alapítványok mozgolódásának, senki nem kérdőjelezi meg, hogy céljaik tisztességesek és jobbító szándékúak. Azonban mégis szükség volna egyfajta szűrőre, egy központi szervezetre, hiszen így sokkal hathatósabb lépéseket lehetne tenni. Rendet kellene teremteni az illetékes szaktárcák joggyakorlata között. Az állatvédelmi törvény hatályba lépése óta a környezetvédelmi ügyekért felelős minisztérium jóformán semmit nem tett az állatvédelmi jog fejlesztése érdekében, bele van kényszerítve az agrártárca jogalkotási rendszerébe. Tisztázni kellene végre a feladatokat, s különválasztani az állatvédelemmel és az állatjóléttel kapcsolatos fogalmakat.

– Mikor beszélhetünk ideális helyzetről?
– Minimum tíz év szükséges a jogrend átalakításához. Nagyon sok múlik a parlamenti pártok hozzáállásán és együttműködésén. Én, utcáról bekiabáló civilként, ha úgy tetszik, állatvédelmi ombudsmanként vajmi keveset tudok tenni. De talán azzal is célt érhetek, hogy rámutatok a tarthatatlan állapotokra.