Richard Burton beleszeretett Baló Júliába?

Az ismert riporter, Baló Júlia legújabb, Púder – Kis lélekerősítővel a mindennapokhoz című könyvében „közkívánatra”, a „felerősödött érdeklődésre való tekintettel” hosszú oldalakat szentel Richard Burtonnel való megismerkedésének, találkozásaiknak és személyes titkaiknak. Néhol kimerítő részletességgel ír a témáról, máshol inkább sejtelmesen fogalmaz. Ezért úgy döntöttünk, további kérdéseket teszünk fel.

– Minden világsztár bevehetetlen bástya. Ön mivel vette le a lábáról Richard Burtont?
– Több mint kétszáz világsztárral készítettem interjút, sokukkal hosszú portré-interjúfilmet. Ezeket a magyar közönség is láthatta a Sztárportrék, a Forgatás közben és a Hollywoodi interjúk című tévésorozataimban. Szerintem nincs „bevehetetlen bástya”.

– Richard Burton a szexis egyetemista lányt látta meg önben?
– Lehet, hogy esetleg csinos voltam, ha úgy tetszik: „szexis”; de ez az ember a világ legszebb, legvonzóbb lányai-asszonyai rajongását élvezhette.

– Az elején azt kérte, hogy tanítson meg neki egy Petőfi-verset. Létezik, hogy ennek köszönhet mindent?
– Nem létezik. Mint, ahogy ez, reményeim szerint, ki is derül abból a hatvanhat oldalból, amit ennek a tízéves, barátságszerű kapcsolatnak és a vonatkozó történetek megjelenítésének szántam a könyvben.

– Burton első budapesti filmezésekor itt volt felesége, Elizabeth Taylor is. Vele nem került közelebbi kapcsolatba? Vagy ferde szemmel nézett a férje körül egyre többször feltűnő diáklányra?
– Beszélgettem Elizabeth Taylorral néhányszor, de nem kerültünk közelebbi kapcsolatba. Nem ferde, hanem gyönyörű, égszínkék szemmel nézett a filmben dolgozó lányra, azaz rám. Raquel Welch, Nathalie Delon, Agostina Belli több gondot okoztak számára ez idő tájt.

– Azt azért nem mindenki mondhatta el akkoriban, hogy Rolls Royce-szal furikázik, sétálgat a városban  egy világsztárral, aki ajándékkal halmozza el, sőt még verseket is ír önhöz. Gondolom, jócskán voltak irigyei!
– Világéletemben meglehetősen elzártam a magánügyeimet a külvilágtól. És nem éltem vissza senkinek a bizalmával... Azok az emberek, akik minderről tudtak – például az Intercontinental Szálloda akkori remek és kedves vezetősége, portásai, a recepciósok –, ismertek engem már korábbról, amikor idegenvezetőként vittem csoportokat oda. Hiszen egyetemi éveim alatt végig dolgoztam. Tehát ővelük mindig, mindent meg tudtam beszélni, s jókat szórakozni egy-egy lehetetlen helyzetben. Például amikor a világsztárral beszálltunk a Polski 126-ba, Richard Burton sem nélkülözte a humorérzéket. A szállodai barátok mindig segítőkésznek, lovagiasnak bizonyultak.

– Hát az nagyon muris lehetett, amikor az ön kis Polskijával kocsikáztak… Mese az egész, vagy igaz?
– Abban a bizonyos Polski 126-osban már Pelé is ült a halálra vált titkárával – ugyanis a brazil futballista Mercédeszre volt biztosítva, s én akkor friss jogosítvánnyal vettem a kanyarokat.

– Peléről majd máskor. Ezúttal Richard Burton a téma. Mit gondol, beleszeretett önbe?
– Talán felkeltettem az érdeklődését – én így fogalmaznék.

– És ön szerelmes volt Richard Burtonbe?
– A sminkese jobban tetszett.

– Szinte menetrendszerű gyakorisággal fordult elő, hogy Burtonnel hosszú időket töltöttek együtt. „Felmentünk a hotelba, este hattól reggel hatig” készült az interjú. Hadd legyek kicsit pimasz: semmi más nem történt?
– Én mind a mai napig rendkívüli férfiak barátságát élvezem. És nagyon szeretek négyszemközt beszélgetni – s hallgatni is. Éppen azért, mert eredetiek, szuverének, lovagiasak, izgalmas gondolatokat, történeteket, érzelmeket tárnak fel. Ez számomra mindig is nagyon érdekes. Leköt. Ők – többnyire – művészemberek. Ma már harcművészek is vannak köztük. Megtisztelő a barátságuk. Tehát ezek a különleges, varázslatos személyiségek hozzászoktattak, hogy kilépek az időből, a térből és nem hétköznapi mércével mérek... Richard Burton film- és színháztörténet és show-biznisz volt egy személyben, valamint az egyik legnagyobb, legismertebb világsztár. Nem unatkoztam a társaságában.

– Máskor is előfordult, hogy felhívta a lakosztályába, de ön nem ment. Netán azért, mert érezte, Burton átlépné a barátság határait?
– Sokat voltam a 807-ben, azaz az elnöki lakosztályban, de amikor négyszemközti helyzetet teremtett „Az okos lány” meséje jutott eszembe Mátyás király udvarából… Törtem a fejemet, hogy a barátság is megmaradjon, s én se kerüljek lehetetlen helyzetbe.

– Sejtelmesen fogalmazta meg könyvében azt is, amikor a búcsú buli után nem maradt ott a filmsztár szobájában. „Valamiben” nem értettek egyet. Mi az a „valami”?
– Az is egy ilyen helyzet volt. Azt láttam, hogy milyen szorgalmas a nők meghódításában, s azt is hallottam – beleértve a híres világsztár hölgyeket –, miként beszél róluk később. Hiszen nekem is mesélt egy s mást. Gondoltam: a barátság hosszabb távú történet itt, s engem is jobban vonz annak lehetősége.

– Hónapokig forgatott a stáb Budapesten. Ennyi idő alatt megismerték a várost?
– Először a Kékszakáll forgatásakor másfél-két hónapot, majd a Wagner idején három hónapot töltöttek nálunk. Egy várost megismerni egy pillanat is elég, vagy egy élet is kevés. Nem tudom, ők vajon mit ismertek meg Budapestből…

– A Wagner egyes jeleneteit a kecskeméti színházban vették fel. Ide is elkísérte a főszereplőt?
– Nem kísérgettem senkit. Ide sem. Meghívásnak tettem eleget, valamint riportot készítettem, ami rajtam kívül más magyar riporternek nem állt módjában.

– Richard Burton azt mondta önnek, szívesen élt volna Magyarországon. Akkor miért nem költözött ide?
–  Ilyet nem mondott, vagyis nem így. Az ötvenperces tv-interjút fejezte be olyan gondolatsorral, amelyben Magyarországot, a magyar embereket és Budapestet dicsőítette.

– Második, londoni találkozásukkor kapott tőle egy meghívást, hogy maradhat nála egy évig. Nem fogadta el az invitálást?
– Londonba, Amerikába szólt a meghívás… Nem fogadtam el.

– Mások gondolkodás nélkül beleegyeztek volna…
– Én gondolkoztam: a kiszolgáltatott élethelyzetek nem nekem valók. S még a diplomaévem is előttem volt.

– Nem zavarja, hogy amióta Fábry Sándor feszegette a showjában az ön Richard Burtonnel való kapcsolatát, azóta mindenkinek csak ez ugrik be Baló Júliáról?
–  Ön: „mindenki”?  Egyébként semmi nem zavar. „Mindenki” gondoljon azt, amihez kedve támad. Talán csak nekem nincs ahhoz sok közöm.

– Mit gondol, miért érdekli még mindig az embereket ez a „love story”?
– Önt miért érdekli?

– Maradt még titok kettejük kapcsolatáról?
– Úgy véli: mindent megtudott?

– Kicsivel többet, mint eddig tudtam...
– Nos; köszönöm megtisztelő kíváncsiságát, őszinte kérdéseit.

– Én köszönöm a bizalmát...