Verebes nem Friderikusz

Öt évig írta első regényét Verebes István. A színházi életből kivonult és a Napkelte legjobb műsorvezetőjévé avanzsált színész, rendező, egykori kabarékonferanszié Ornél címmel állította könyvszínre saját darabját.

Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a szerző Gulliverként utazik a mai magyar média-liliputban, de aki elolvassa, visszamehet a rendszerváltás előtti évekbe. S persze, az ígéretnek megfelelően tetten érheti korunk kereskedelmi televíziózásában és bulvárvilágában mindazt, amiben korábban és szerencsésebb fejlődésű országban Katherina Blum is elvesztette tisztességét.

Az öt évből kétszáznyolcvanhárom oldal lett, ám akik azt várják, hogy ekkora terjedelemben Verebes név szerint kiosztja a médiabugyor szereplőit, miként tette azt Friderikusz a memoárjában, az téved. Egy a kereskedelmi televíziózásba bekerült kis pasasnak történetbe ágyazott reflexióit adja elő benne a két világrendszerben szerzett tapasztalatairól.

Ír persze médiakarrierekről is, a Győzike-show-t például a magyar nyilvánosság legfontosabb konfliktusának és tragédiájának tartja. Az Ornél sajátos szellemi fejtörő is, hiszen a tájékozott olvasó behelyettesítheti a szereplőket a médiavalóság figuráival. Verebes is benne van.
Nyakig.