Tony Curtis Szabad Földet olvas!

A magyar származású világsztár szerdán délután jelent meg először a sajtó képviselői előtt. Óriási volt az érdeklődés, ennyi fotóst és tollforgatót ritkán látni egy helyen. Természetesen a Szabad Föld is ott volt. Fotóriporterünk minden fontos mozzanatot megörökített, így az érkezés pillanatait is. Akkurátusan kattintgatta masináját, mire fel Tony Curtis megkérdezte tőle:
– Hát te mit csinálsz?
– Téged fotózlak, mert kedvellek – jött válasz a meglepett kolllégától.
Miközben a színész kezet fogott fotósunkkal, azt mondta neki:
– Úgy nézel ki, mint én, amikor nekem is fehér hajam volt…

Előbb sajtótájékoztató, utána kiállításmegnyitó. A szervezők azt gondolták, a kettő között kell egy kis pihenő a művésznek, s még egy heverőt is odakészítettek neki az irodába. Csakhogy Tony Curtis nem akart lepihenni. Hogyan is tehette volna, mikor folyton-folyvást kérdezgették, s nem csak az újságírók, hanem a rajongók is. Bámulatos energiával beszélt, aztán rajzolt, dedikált, tűrte a vakuk villogását. Egy percre sem állt fel az asztaltól.

Már kezdett esteledni, amikor elbúcsúzott. Mindenkit lekörözött, majdhogynem utolsóként távozott a helyszínről. Ám túl sok ideje nem maradt a lustálkodásra, mert másnap délben folytatódott a roham. Ezúttal exkluzív interjúk következtek. Tony Curtis a Szabad Föld munkatársait is fogadta a várbeli szállodában.

Nem szoktuk elmulasztani, hogy interjúalanyainknak apró ajándékot vigyünk, mellé pedig a kiadónknál megjelenő lapokból teszünk egy-egy példányt. Így volt ez most is. Tony Curtis kezébe vette a Szabad Földet, és megakadt a szeme a hátsó oldalon látható extravagáns fotón. Bennünket pedig büszkeség töltött el: lám, lám, egy ilyen hatalmas sztár is a mi lapunkat olvassa… Hogy nem lódítunk semmit, azt a mellékelt fotó bizonyítja.

Befejeztük az interjút, bár tudtuk volna még folytatni. Csöndben pakoljuk el a cuccainkat, amikor a velünk szomszédos asztalhoz odagördült tolókocsiján Tony Curtis.
–  Üljetek még le – kérte.
Mleglepődtünk, hiszen a forgatókönyv szerint újabb kollégának kellene következnie az interjúk sorrendjében. Tony Curtis megszorította a kezünket, kolléganőmet kedves bókokkal halmozta el. Megköszönte az empatikus érdeklődést, hogy szívéhez közeli emlékeket idéztünk fel benne. Kiváltképp azzal, hogy az aranyláncán lógó ereklyéiről kérdeztük: mindegyiket amulettként őrzi, a valamennyihez külön történet fűződik a régmúltból.

Nekünk ez a találkozás lett felejthetetlenül szép emlék. Öröm volt megtapasztalni, hogy egy oléyan körülrajongott világsztár, mint Tony Curtis, hétköznapi ember módjára, barátként viselkedik, egyetlen pillanatra sem játssza meg magát. Sőt, azt is ide írhatjuk: képes az idő töredéke alatt belopni magát az ember szívébe. Abban meg lelkünk mélyéig reménykedünk, hogy kerül még valamikor újra a kezébe a Szabad Föld, s addig is jó szívvel gondol lapunkra...