Ha kiadták volna Moszkvának, tarkón lövik

Azt mondja, huszonöt éve ő akadályozta meg a harmadik világháború kitörését. Dokumentumfilm is készült a nyolcvanas években kémkedésért halálra ítélt, majd szabadon engedett és ma Amerikában élő egykori hírszerző, Belovai István történetéről.

BulvárCsontos Tibor2009. 07. 30. csütörtök2009. 07. 30.
Ha kiadták volna Moszkvának, tarkón lövik

Én voltam az első magyar NATO-katona – állítja magáról az egykori katonai hírszerző tiszt, Belovai István, akiről sokan azt tartják, hogy a nyolcvanas évek közepén ő akadályozta meg a harmadik világháború kirobbanását.

Az előzményekhez tartozik, hogy a NATO a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria keleti határain mintegy százharminc, földbe rejtett atomaknát telepített, melyekkel időlegesen megakadályozhatták volna a Varsói Szerződés Nyugat elleni váratlan támadását. Ha egy ilyen akna felrobban, száz méter mély és háromszázötven méter széles tölcsért váj a földbe, megakadályozva a szárazföldi haderők mozgását, nem beszélve a hatalmas lökéshullámokról és a radioaktív sugárzásról.

Kozmikusan titkos atomaknák

Kiss Róbertnek a történetet feldolgozó Kém(ek) – elhárító(k) című dokumentumfilmjében megszólaló dr. Bokor Imre nyugállományú mérnök ezredes szerint a szovjetek azt gondolták, napok alatt lerohanhatják a Nyugatot, a magyar haderő pedig készen állt arra, hogy részt vegyen e hadmozdulatban. Igaz, Török Mihály altábornagy, a magyar hadsereg állapotáról szólva megjegyezte: akkoriban jó, ha egy riadó elrendelésekor a harci járművel a laktanya kapujáig ki tudnak menni. A hadsereg főparancsnokaként Kádár János mindenki tudta nélkül engedélyezte, hogy a szovjetek nukleáris eszközöket telepítsenek az országban, melyek zöme a Dunántúlon volt. Emiatt mi voltunk a legveszélyesebbek a Nyugat számára, így Magyarország kapta volna az első pusztító találatokat. S mivel nukleáris eszközöket csak nukleáris eszközökkel lehet elpusztítani, az országra a majdnem teljes megsemmisülés várt volna.

Belovai alezredes pedig úgy került mindennek a kellős közepébe, hogy felfedezte: az NSZK-ban állomásozó amerikai erők egyik őrmesterének, Clyde Lee Conradnak a csoportja a szovjeteknek kémkedve Magyarországra küldte az atomaknákra vonatkozó, kozmikus titkosságúnak minősített anyagokat. Conrád 1.2 millió dollárt kapott a szovjetektől, ami nem volt sok, hiszen egy szovjet tank dokumentációjáért például 25 ezer dollárt fizettek akkor Nyugaton.

A Katonai Hírszerző Szolgálathoz érkező dossziék továbbvándoroltak a budapesti szovjet nagykövetségre. Belovai pedig, aki felsőfokon beszélt angolul is, rájött, hogy a szovjetek mindent tudnak az atomaknazárról, s az esetleges támadáskor könnyen megsemmisíthetik vagy megkerülhetik azt. 1984-ben, amikor Belovai István katonai és légügyi attasé helyettesként a londoni magyar nagykövetségre került, tájékoztatta az amerikai kormányt, hogy a szovjetek mindent tudnak. Korábban egy Magyarországon dolgozó szovjet alezredes is beszélt az amerikaiaknak a Szovjetunió Nyugat elleni támadásának tervéről, de miután a szovjet elhárítás rábukkant, hazaszállították és agyonlőtték.

Megmentette Magyarországot a pusztulástól?

- Én voltam az első magyar hírszerző tiszt, aki vette a bátorságot és harcolt a szovjet birodalom
terjeszkedése ellen – véli Belovai István. – Megakadályoztam egy háborút Európában, így megmentettem Magyarországot is a bekövetkezhető pusztulástól.

Dr. Bokor Imre is úgy tartja, Belovai hozzájárult a harmadik világháború elmaradásához, s példaképnek merné állítani a tisztek elé. Egyesek szerint Béke Nobel-díjat is érdemelne, sőt dandártábornokká kellene előléptetni, mint Puskás Öcsit, mások úgy vélik, a nyolcvanas évek közepén nem volt háborús helyzet, tehát nem volt mit megakadályozni. Nem tett olyasmit, ami miatt a huszonegyedik században hősként kellene a tankönyvekbe beleírni. Okváth Imre történész szerint a nyolcvanas évek közepén nem volt reális lehetőség a harmadik világháborúra, ezért ő például hősnek és árulónak sem minősítené Belovait.

Kiss Róbert, a dokumentumfilm rendezője azt mondja, a film nem foglal állást a kérdésben, hogy Belovai István hős volt-e vagy áruló. A néző eldöntheti – teszi hozzá. – Kemény história ez, életre menő dolog, ezért egyetlen aktív hírszerző sem mondja el véleményét a filmben. Miként Belovai sem szerepel benne, bár eleinte örült, hogy filmet forgatunk róla, idővel teljesíthetetlen feltételeket szabott, jogdíjat kért, s referenciafilmet akart.

Halálra ítéltből kegyelmes úr

 Amikor 1990-ben Nyugaton híre ment, hogy Magyarországon vannak még politikai foglyok a börtönben, Belovai Istvánra utaltak, a hírszerző tisztet ugyanis 1986-ban elfogták. A szovjetek kérték a kiadatását, s ha ez megtörténik, Moszkvában tarkón lőtték volna. A budapesti tárgyaláson az ügyész kétszer is kért rá halálos ítéletet kémkedés és hazaárulás miatt. Első fokon halálra is ítélték, a Kozma utcai halálsoron várta a továbbiakat. Másodfokon azonban csak életfogytiglant kapott így ő már kegyelmes úrként ment a többi elítélt közé: a börtönszleng így nevezte azokat, akiknek az utolsó pillanatban megkegyelmeztek.

Egyesek szerint azért érdemelte meg a büntetést, mert kevés pénzért vállalt ekkora kockázatot, állítólag kétezer dollárt kapott az amerikai hírszerzéstől – jegyzi meg a filmben Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapító elnöke.
1990-ben szabadult köztársasági elnöki kegyelemmel. Azóta szeretné elérni, hogy újratárgyalják a perét, és rehabilitálják végre, mert úgy véli, nem árulta el Magyarországot, mindössze a Szovjetuniónak kiszolgáltatott információknak akarta útját állni, vagyis szovjet érdekeket sértett mindezzel. A perújítási kérelmet azonban a Legfelsőbb Bíróság nem engedélyezi.

Némelyek szerint tarthatatlan álláspont, hogy Belovait azért nem lehet rehabilitálni, mert a kémkedés a rendszerváltás előtt is ugyanazt a bűncselekményt jelentette, mint most. Szerintük a NATO és az uniós tagságunk miatt okafogyottá vált, hogy a Magyar Köztársaság hátrányos megkülönböztetésben részesítse a volt hírszerzőt. A rendszerváltás után átdolgozott magyar jogrendszerből azonban kikerült az a paragrafus, amely a kémeket rehabilitálta volna. Hét, egykor a Nyugatnak dolgozó magyar kém várja a rehabilitálását és az ezzel járó anyagi jóvátételt.

A CIA sem tesz semmi ebben az ügyben, megüzenték Belovainak, hogy ennél sokkal fontosabb az amerikai és a magyar titkosszolgálat jó viszonya – mondja Kiss Róbert - Máig tartom vele a kapcsolatot. Az ügyvédje változatlanul küldözgeti a felmentését kérő beadványokat. Alapkérdés, hogy hős-e vagy áruló az, aki pénzért elárulta a hazáját? Komoly jogfilozófiai ügy is ennek eldöntése, s talán ezt nem látja át Belovai, aki példaképnek tartja magát. A Belovai-ügy iratait 2015-ig titkosították.

Amerika kérése: élvezze a nyugdíját
A hadseregben töltött huszonhét év után még a nyugdíját sem kapja, vagyonának egy része elveszett, elhagyta hazáját és az Egyesült Államokban telepedett le. Az amerikai kormány kitüntette, s azt mondták neki, élvezze a nyugdíjat. 1998-ban Fedőneve: Skorpió címmel könyvet írt a történtekről, melyben, mint mondta, mindent megírt, s mivel nem kémkedett, nincs mit titkolnia. Szerinte a Legfelsőbb Bíróságnál lévő dossziékban sincsenek titkok, amik ott vannak, azok a könyvében is szerepelnek.

Ezek is érdekelhetnek