Tina Turner lebukott a hajával

November 26-án ünnepli a hetvenedik születésnapját! Kérdés persze, hogy ünnepli-e. Tina Turnert láthatóan nem érdekli a kora, de mi sem hisszük el, hogy megöregedik valaha. Jó, jó, nyilván egy-két szépészeti beavatkozáson átesett már az évtizedek során, máskülönben hogyan is tűnne örök fiatalnak. Alig akad ránc az arcán, sehol nem lötyög rajta a bőr, lábai pedig egyenesen fantasztikusak, gyönyörű a fogsora. Egyedül bozontos haja nem a sajátja, parókái remek szabásúak. Ám legutóbbi koncertfilmje vége felé többször is elővillan az „illesztés”, mikor hajfürtjeit igazgatja. Apró kis „lebukás” ez, ami megbocsátható, a művésznőt nem ezért szeretjük. Az is nagy bátorságra vall, hogy miniszoknyába bújik és körömcipőt hord – a színpadon.

A rocknagyi hatvan után közölte: nincs tovább, visszavonul, csak lemezeket készít, koncertezést már nem vállal. Jómagam borítékoltam, hogy nem bírja sokáigi. Aki egész életét rivaldafényben töltötte, képtelen a fenekén maradni és nyugdíjasként tengetni a napjait. Tina nyolc év után tért vissza, s amikor újra kiállt a közönség elé, az volt az első mondata: „Most már tudom, mi hiányzott eddig.” Persze, szánalmas lett volna, ha meghízva, ráncosan, görnyedt háttal látjuk viszont. De ő mindig mindent megtett a közönségért, ezért is néz ki ilyen jól. Így aztán megbocsátható, ha valaha plasztikai kés alá feküdt, hiszen az illúziót nem szabad veszni hagyni. Nekünk az a Tina Turner kell, akit megszoktunk és megszerettünk.

Ötvenéves pályafutását frenetikus koncertsorozattal ünnepelte: két kontinens tíz országában kilencven fellépést abszolvált, több mint fél millióan voltak rá kíváncsiak. (Sajnos, ezúttal Budapestet kihagyta.) Nagyszerű összegzést vitt véghez, a legnagyobb és legismertebb slágereit énekelte el. Na de hogyan! Szinte végig a színpadon ugrált, s amikor elfáradt, azt sem „vallotta be”, hanem csak leült egy székre, maga köré gyűjtötte a zenészeket, s így muzsikáltak együtt. Közben persze „táncolt”, mert egy lüktető nótát nem lehet nyugton előadni. Aztán jött az elmaradhatatlan „tinás” lábdobálás, s a minibbnél minibb szoknyák, körömcipők. Fáradhatatlannak tűnt: beugrott egy hosszú csápba, szaladgált a daru állványán.

Aztán eljött a búcsú pillanata, látszott rajta, hogy nehezen hátrál ki a színfalak mögé. Egy pillanatra megállt, belekapaszkodott a díszletbe, meghatottan pihegett, itta magába a közönség szeretetét, hallgatta ovációját. Biztos: ezzel nincs vége. Hamarosan újra színpadra perdül a rock and roll nagyasszonya.

Addig is: itt a koncertelemez és -film. (Tina Live – EMI)