Judit nem, csak a nagymama urnája lett meg

Hová távozott a 35 éves, egyedül élő Goján Judit 2001. május 10-én? Rokonai, szomszédjai és a rendőrség azóta is csak találgatják. A biztos csak az, hogy alig néhány nappal az eltűnése után megjelent a házában egy férfi, s mindent kipakolt belőle. S biztos az is, hogy Goján Juditot nyolc és fél éve nem látta senki.

BulvárHardi Péter2009. 11. 20. péntek2009. 11. 20.
Judit nem, csak a nagymama urnája lett meg

Hiába tartozik Miskolctapolca a megyeszékhelyhez, Miskolchoz, valójában olyan mintha egy kis falu volna: a festői, családi házas környezetben mindenki ismer mindenkit.

A Döglött akták sorozat eddig megjelent írásait itt olvashatja

 

 

Talán éppen ezért tűnt fel 2001 májusában a Kiss József utcában lakó Rózsika néninek, hogy a szembe szomszédját, a 35 éves, egyedül élő Goján Juditot már napok óta nem látta. Viszont időről időre, napjában néha többször is egy férfi érkezett a házhoz. Általában elég hosszú időt töltött az épületben, egyszer-kétszer még a kályhába is begyújtott, s ilyenkor olyan furcsa, fekete füst szállt ki belőle. Csak az bizonyos, hogy mindig nagy pakkokkal távozott.

Az idős asszony mindenesetre telefonált Judit nagybátyjának, aki azonnal meg is látogatta (volna) az unokahúgát. Őt nem találta, helyette viszont szerencsésen összefutott Iglai Ferenccel.
– Judit barátja vagyok – adott magyarázatot a pakolászására a férfi. – Azt mondta, hogy a nagymamája halála után nincs maradása a házban, új életet akar kezdeni a Dunántúlon, s kérte, vigyek utána néhány cuccot.

A nagymamához, aki az előző hónapban halt meg, valóban nagyon ragaszkodott Judit. Hogyne, hiszen kislány kora óta nevelte, s a nagypapa halála után hosszú évekig kettesben éltek. A nagybáty ettől függetlenül meglepődött Judit hirtelen elutazásán. Értesítette nővérét, Judit anyját, s végül arra az elhatározásra jutottak, hogy a történteket bejelentik a rendőrségen.

– Az előírásoknak megfelelően az eltűnést államigazgatási eljárás keretében kezdte vizsgálni a városi rendőrség – magyarázza Tóth Róbert nyomozó, akivel Goján Judit története kapcsán beszélgetek –, azonban az ügy igen hamar átkerült hozzánk, a megyéhez. Az emberölésgyanús eltűnéseket tudniillik mindig mi igyekszünk felderíteni.

A nyomozóknak ugyanis meggyőződésük, hogy Goján Judit esete nem a szokványos elkóborlások közé tartozik. Mert mi is történt? A nő a nagymamája halála előtt egy hónappal megismerkedett Iglai Ferenccel, aki legutolsó börtönbüntetéséből – egyébként addig tizenegyszer volt elítélve – előző évben szabadult. A nagymama április második felében meghalt, Juditnak május 10-én nyoma veszett, júniusban pedig már vevő is akadt a házára.
A vásárló pedig – láss csodát! – véletlenül Iglai Ferencné, a Judit házát kirámoló férfi anyja.
De miként tud eladni egy ingatlant olyasvalaki, aki fellelhetetlen? Iglai Ferenc keresett egy ügyvédet, akinek elmondta, hogy az anyja szeretné megvenni Goján Judit házát. Az ügyvéd előkészítette az adásvételi szerződést, amit Iglai Ferenc magához vett, majd hamarosan visszahozta. Az okmányon ekkor már ott állt Goján Judit neve, amit ezután aláírt Iglai Ferencné, és két tanú is.

Ne firtassuk most, hogy mennyire szabályos az afféle adásvétel, amelynek során az egyik kulcsszereplő, nevezetesen az eladó nincs jelen, inkább tájékozódjunk arról, hogy Goján Judit aláírása valódi volt-e. Így tettek a nyomozók is, s bizony arra jutottak, hogy a nevet nem ő írta az okmányra. Egészen pontosan az első szakértő szerint az ő kézjegye szerepel a papíron. Az eredményben azonban kétkedtek a nyomozók, ezért felkértek még egy szakértőt. Szerinte valaki utánozta az aláírást.
Egy állítás, egy tagadás, a döntő szó kimondását igazságügyi írásszakértőre bízták. Ő pedig megállapította: a szerződésen nem Goján Judit aláírása szerepel.

Iglai Ferencet ekkor magánokirat-hamisítás alapos gyanújával perbe lehetett fogni, ám a nyomozóknak ennél is fontosabb kérdésük adódott: nem tudná-e esetleg megmondani, hol lehet maga Goján Judit. Annál is inkább, mert a férfi hétvégi házában számos olyan tárgyat találtak, ami Juditnak ugyancsak kedves lehetett. Például a kutyájának a nyakörvét, de még a tyúkjának a gipszbe öntött lábnyomát is. Legfőképpen pedig egy urnát, benne a nagymama hamvait.
Iglai Ferenc állította, hogy fogalma sincs, hol lehet Judit. Annyi bizonyos csak, állította, hogy valahol Siófok környékén kezdett új életet.
Netán meg tudná mondani, melyik településen? Nem, erre sajnos már nem emlékszik. Elvégre már hónapok teltek el Judit távozása óta…

Biztos, ami biztos, megvizsgálták a férfi kocsiját is, úgynevezett luminolos eljárással, ami az olyan vérszennyeződést is kimutatja, ami a szabad szemnek láthatatlan. Találtak is az autón felkenődést, ám nem olyan mennyiségben, ami alkalmas lehet a vér gazdájának az azonosításához.
De arra sem kaptak a nyomozók a maguk számára megnyugtató választ, hogy honnan volt Iglai Ferencnének 3,9 millió forintja a ház vételéhez. Az már csak hab a tortán, hogy az ingatlan hivatalos értékbecslő szerint az adásvétel idején 6 milliót ért.

Iglai Ferencet végül három év hat hónap szabadságvesztésre ítélték csalásért, Goján Juditot pedig hivatalosan eltűntként tartják nyílván.

– Szerintem valahol külföldön lehet ez a Judit – áll Miskolcon az Árok utcai házának kapujában egy sovány, alacsony nő, Iglai Ferencné –, azért nem találják.
Valójában a fiát, Iglai Ferencet kerestem. Vele azonban nem tud szolgálni az anya:
– Tudom én azt, hol lakhat? – tárja szét a karját. – Szerintem a barátnőjénél, valahol a városban. De hogy hol, azt ne is kérdezze.
– És ön szerint a fia tudhatja, hol kellene keresni Goján Juditot?
– A fiam? – kérdez vissza a nő. – Ugyan már! Igaz, hogy a nyomozók is rajta keresték, még a telkünk friss betonját is feltörték, a kárt meg azóta sem térítették meg. Na ez hogy lehet, erre válaszoljon! Ezt kellene magának kinyomoznia, nem a fiamon keresni Goján Juditot, aki, mondom, szerintem valahol külföldön éli a világát.

– Szegény Juditkám! – sóhajt a Jókai utcai lakótelepi lakásának hetedik emeletén egyedül élő Sugár Judit, az eltűnt nő anyja. – Még egy látó asszonyhoz is elmentem, tudna-e segíteni, hová tűnhetett – vesz elő az asztal aljából egy füzetet, amibe a látogatáson elhangzottakat jegyzetelte.
Hiába azonban, a látó sem tudta megmondani, hol kellene keresni Goján Juditot. Még annyira sem, mint az anyja, aki az eltűnése előtt nyolc évvel látta utoljára a lányát.
– Még kicsi volt, amikor elváltam a férjemtől – meséli az asszony. – Nem lehetett bírni, annyira féltékeny volt, Isten nyugosztalja. Amikor aztán megismerkedtem az új párommal, Judit az apja szüleihez került. Olyan művészlélek volt szegénykém, nem bírta a kötöttséget, öt évet, ha dolgozott összesen, azt is legalább tizenkét helyen. Egyszer pénzt kért volna tőlem, de nem tudtam adni, erre egyszerűen kiírt az életéből.
– Azt sem tudta, él-e, hal-e?
– Hogyne tudtam volna! Az öcsémmel tartotta a kapcsolatot, ő pedig minden lépéséről beszámolt. Tudtam én a férfikapcsolatairól is. Olyan naiv volt ebben is szegénykém, bizalmatlan, és mégis könnyen átverhető.
– Az Iglai Ferenccel való kapcsolatáról mit tudott?
– Arról sajnos semmit. Az viszont bizonyos, hogy éppen a napokban lesz egy bírósági tárgyalás, mert Iglai napi kétezer forintot meg a kamatait követeli, azaz összesen csaknem hatmillió forintot, amiért ő őrzi a nagymama hamvait. Mintha ugyan megkérte volna valaki arra, hogy vegye magához azt az urnát…

A sorozat legújabb darabját – A mór megtette… címmel – a Szabad Föld ma megjelent 47. számában olvashatják!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek