Mark Knopfler, Mariah Carey és Mika új lemezei

Mark Knopfler: Get Lucky
Akiknek hiányozna az 1996-ban feloszlott sztárbanda, a Dire Straits, azoknak az elvárásait nem biztos, hogy kielégíti az egykori frontember, Mark Knopfler produkciója. Az apai ágon magyar zsidó származású fickó szólólemezei ugyanis eltérnek a megszokott zenekari hangzástól. A saját dalok letisztultabbak, szentimentálisabbak, terjengősebbek. Az ujjal pengető gitáros hatodik stúdióalbuma hozza a megszokott színvonalat, de nekem még mindig a legelső a mérvadó, a Golden Heart ugyanis fölöttébb jól sikerült. Knopfler ezúttal tizenegy szépen megkomponált nótát sorakoztat fel. Témavilágát illetően visszaréved a saját múltjába, muzsikusi pályája előtti élményeiről énekel, azokról az élményeiről, amikor maga is fizikai erejével kereste a kenyérre valót, és irigyelte a vándormunkások életét. A többszörös Grammy-díjas művész új albumának anyagával európai turnéra indul, 2010. július 4-én Budapesten is koncertezik majd. (Universal Music)

Mariah Carey: Memoirs of an Imperfect Angel
Egy kis időre eltűnt a szemünk elől az amerikai üdvöske, Mariah Carey. Az ezredforduló körül megakadt a karrierje, az új tehetségek leütötték a trónról. Magánéletében is történt egy s más: asszony lett a lányból, s láthatóan formát váltottak idomai (plasztikai segítséggel?), sőt új lemezének munkálatai során mintha néhány kilót fel is szedett volna magára. De ez mind felejthető új lemezét hallgatva. Hangja ugyanolyan tökéletes, mint volt, hihetetlen magaslatokban képes kanyarogni. Egy tökéletlen angyal emlékiratai – hirdeti az énekesnő a borítón, s tényleg elég változatos a témakínálata. És ha már a múltat boncolgatja, előhalászta a Foreigner 1984-es nagy slágerét, az I Want To Know What Love Is címűt. El kell ismerni, hogy általa előadva is ütős, pedig a feldolgozások néha veszélyekkel járnak. Mariah húszéves pályafutásának tizenkettedik stúdióalbumával újra helyet követel magának a popcirkuszban. (Universal Music/Island)

Mika: The Boy Who Knew Too Much
Különös ismertetőjele, hogy Bejrútban született, illetve idegesítően nyivákolós a hangja. Mika (eredetileg: Mica Penniman) debütáló albumával alaposan felhívta magára a figyelmet, több mint hatmilliót adtak el belőle, és bezsebelt egy csomó díjat. Magam is azt hittem, ennyi volt benne. De nem, itt a második próbálkozás. Mika vidám és szórakoztató, hangja különleges és nyivákolós. Tizenkét szerzeményen keresztül hallgatni viszont már idegesítő. Van egy-két slágergyanús dalocska, például a We Are Golden, ami gyorsan be is futott. Érdekessége, hogy szerepel benne az Andrae Crouch Gospel, akik egykoron Madonna Like a Prayer című nótáját is erősítették. Most Mika szekerét igyekeznek kissé meglendíteni. Talán még egy harmadik nekifutásra telik majd, de sokkal több nincs ebben a gyerekben. A „hangakrobatika” és néhány fülbemászó, valahonnan már ismerős taktus ugyanis hosszútávon nem feltétlenül elég a fennmaradáshoz. (Universal Music/Casablanca)