Hol fáznak a legjobban?

Átlaghőmérsékletük alapján rangsorolták a világ leghidegebb városait, amelyek között több olyan is akad, ahol a legzordabb hónapok középhőmérséklete mínusz 40–50 fok közötti értékeket mutat. A csúcstartó minden bizonnyal a kétszázezer lakosú Jakutszk, ahol a januári nagy hidegben olykor mínusz hatvan fokig is süllyed a hőmérő. (De nem a higanyszál, mert a higany már mínusz 39 fokon megfagy, az ennél hidegebbet csak az alkoholos hőmérők bírják.)

A hónapokon át tartó kemény télidőben a város mellett folyó Léna, amelynek mélysége itt a 8-10 métert is eléri, fenékig befagy. Sem troli, sem villamos, sem vasúti közlekedés nincs, mert a vezetékek szétfagynának: a város lakói buszokkal, gépkocsikkal közlekednek. De burkolt út is alig akad, mert az is tönkremenne a nagy hidegben, ezért a legbiztosabb közlekedési eszköz a terepjáró. A kisgyerekek különösen is veszélyeztetettek, őket mínusz harminc fok alatt ki sem engedik az utcára, mert félő, hogy a tüdejük szó szerint lefagy és a keringésük összeomlik.

Az észak-szibériai kemény telek nemcsak fizikailag, lelkileg is komoly próbatételt jelentenek az ott élőknek. A kilenc hónapon át tartó télben csak ritkán lehet látni a napot, reménytelen szürkeségbe burkolózik a világ. A levegő metszően hideg, száraz, a hó olyan, mint a por, nem áll össze, még hógolyógyúrásra sem alkalmas.

Egészen más viszonyok uralkodnak Kanada és Finnország északi városaiban, így például Winnipegben és Helsinkiben. (Igaz, itt nem is annyira zordak a telek, mint Észak-Szibériában.) Ezekben az országokban már 10-15 éve elkezdték egyes városok utcáinak fűtését. Persze nem az egész úthálózatot, hanem elsősorban a bevásárlóutcák útjait és járdáit melegítik az utak alatt áramoltatott meleg vízzel.