Vétlen lövés vagy kivégzés?

– A fenébe is, elfogyott a cigim – motyogta Káposztás László csak úgy, magának. – Most hol szerzek az éjszaka közepén?
A férfi kenyeret szállított Veszprém megye északi és Győr-Moson-Sopron megye déli részén. Persze, hogy általában éjszaka volt úton. 2002. október 4-re virradóra a 82-es főúton fogyasztotta a kilométereket.
– Hát persze – kapott a homlokához, amikor megpillantotta a veszprémvarsányi Agip-kutat –, hiszen ez mindig nyitva tart.

Jól ismerte a kutasokat, évek óta ugyanazok álltak Varga Zoltán tulajdonos alkalmazásában. Gyakran állt meg egy kávéra vagy éppen csak néhány szót váltani a mindegy, állította le a teherautó motorját.
– Halló! – köszönt, amikor belépett az épület ajtaján.
Válasz azonban nem érkezett, a pult mögött nem állt senki.

Még egyszer hangosan szólt, szinte kiabálva, s már indult is az iroda felé. A pult mellett, a bejárat közelében öngyújtók hevertek, mellettük lépett el.
– Úristen! – kiáltott fel. Az irodában a szék ülőkéjére borulva feküdt mozdulatlanul Rummel Péter, a benzinkutas. Tarkója mellett véres lyuk, körülötte a kövezeten vértócsa.
Mintha csak kivégezték volna.

►

– Valóban elterjedt a feltételezés, hogy profi bűnözők kivégezték a kútkezelőt – hallgatom Dülk Károly nyomozót a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság épületében –, ám meggyőződésem, hogy vétlen lövés áldozata lett.
Hogy mi is az a vétlen lövés a rendőrségi szakzsargonban, azt is megtudom, ám előbb lássuk, miért áll gyenge lábakon a kivégzési verzió.
Leginkább természetesen azért, mert bármilyen alaposan térképezték fel Rummel Péter családját, barátait, közeli és távolabbi kapcsolatait, a legcsekélyebb jel sem utalt arra, hogy ellensége lett volna, pláne olyan, aki az életére tör.
Ezen a feltételezésen az sem változtat, hogy az áldozat cserélt az egyik társával, s csak véletlenül állt szolgálatban azon az éjszakán. S hogy miért nem valószínű, hogy avval akartak végezni, aki azon az éjszakán a helyén lett volna? Ugyanazért, amiért Rummel Péter esetében. Neki sem volt ellensége, sem közel, sem távol.

– S az nem lehetséges, hogy mégiscsak kivégzés, csak nem sikerült az okára bukkanni? – vetem föl a nyomozónak.
– Százszázalékosan nem vethető el a feltételezés, ám vannak egyéb érveink is, ami miatt nem tartjuk valószínűnek – mutatja Dülk Ká¬roly a helyszínen talált hüvelyt.
Méretét a nyomozás védelmében nem írhatom meg, ám azt igen, hogy a fegyver a szakértő szerint házilag barkácsolt fércmunka.
– Ez a kidudorodás arra utal – mutatja a hüvely fényképét a nyomozó –, hogy a fegyver csöve némileg nagyobb volt, mint a lőszer, amit kilőttek belőle.
Az eltérés persze csak a milliméter törtrészében fejezhető ki, különben a lövedék egyáltalán nem hagyja el a pisztolyt.
– Gondolja, hogy egy profi gyilkos, aki bármilyen ok miatt végezni akar az áldozatával, egy ilyen összeeszkábált fegyvert vesz magához? – kérdezi Dülk Károly.
S még valami, ami arra utal, hogy nem profi gyilkost kell keresni. A helyszínelés során számos lábnyomot találtak, a legtöbbet természetesen olyanoktól, akik naponta bejáratosak voltak az irodába. Háromféle lábnyomnak azonban nem akadtak a gazdájára. Feltételezhető, hogy azokét nem találták meg, akik közül valaki leadta a végzetes lövést. Az életvédelmis nyomozók tapasztalata szerint kivégzésre nem szoktak hárman is érkezni.

Ha tehát nem kivégzés történt, akkor micsoda, miért kellett meghalnia a 35 éves fiatalembernek?
Dülk Károly meggyőződése, hogy a történet „egyszerű” rablásnak indult:
– A társaság tagjai vélhetően elhatározták, hogy „megcsinálják” a kutat, amely erre szinte felkínálta magát. A településen kívül helyezkedik el, nem volt bekamerázva, ráadásul a Veszprémet Győrrel és a Pápát Kisbérrel összekötő főút kereszteződésének közelében fekszik, tehát a tettesek elvileg több irányból érkezhettek, majd távozhattak.

►

Az elkövetők tehát beálltak a kocsijukkal a kút háta mögé, így az országútról láthatatlanok lettek, viszont a raktár ajtaja éppen arrafelé nyílik – rekonstruálja a nyomozó a gyilkosság legéletszerűbb verzióját. Ezek után mindhárman bementek az üzlethelyiségbe, bizonyára szemükbe húzott sapkával, esetleg arcig felhúzott pulóverrel, ketten elkezdtek nézelődni, egyikük kért valamit, talán cigit, elő is vett két darab kétszázast, hogy a fizetést imitálja, majd ráfogta a pisztolyt Rummel Péterre. A kutas nem állt ellen, mire a rablók felkapták a pénztárgépet – talán ekkor eshettek le a mellette lévő öngyújtók –, majd a raktáron keresztül kivitték a kocsiba. Besöpörtek még 50 ezer forint értékű telefonfeltöltő kártyát s nagy mennyiségű cigarettát, összesen 1,3 millió forint értékben.

– Hol van a nagy lé? – rivallhatott rá ekkor a fegyveres rabló a kútkezelőre, aki készségesen vezette az irodai páncélszekrényhez. Miért olyan biztosak ebben a nyomozók? Azért, mert az áldozat számos tanú szerint korábban kijelentette, hogyha megtámadnák, ő ugyan egy pillanatig sem állna ellen, mindenben engedelmeskedne a rablóknak, csak az életét kíméljék.
Ekkor dördülhetett el a végzetes, ám vétlen – vagyis akaratlan – lövés. A gyilkos vélhetően a ravaszon tartotta az ujját – ebből is látszik, hogy nem profi – s talán megijedt valamitől, esetleg megbotlott, de az sem elképzelhetetlen, hogy az összeeszkábált fegyver magától sült el, csupán a mozgás hatására. Az viszont tény, hogy a rablók azonnal elpucoltak a helyszínről, a pénzt is otthagyták a páncélszekrényben. S az is biztos, hogy avval a fegyverrel azóta sem követtek el bűncselekményt, a pénztárgépnek nyoma veszett, a feltöltőkártyákat pedig nem használták fel.
A nyomozást pedig ugyan a szokásosnál hosszabb idő múltán – 2004 őszén –, de mégiscsak eredmény nélkül zárták le.

►

– Petiről érdeklődik? – kérdez vissza Spányik Mihályné Bakony¬oszlopon, a Kossuth utca 104.-ben. – Itt lakott, a szomszédban. Rendes gyerek volt, bármit kértem tőle, megtette. Egyébként az unokatestvérem – mutat néhány képet az áldozatról. Jó kiállású, sportos fiatalember néz rám az amatőr felvételekről. – De mást nemigen tudok róla mondani.
– Testvére, anyja, barátnője? – érdeklődöm.
– Testvére nem volt, apja régen meghalt, s azóta már az anyja is – néz maga elé az asszony. – A barátnője, Ildikó valahol Veszprémben lakott, de ahogy hallom, elköltözött Várpalotára. Peti barátai is inkább a Balaton mellé valók. Na, ők még nem felejtették el, a halála évfordulóján minden évben eljönnek, s koszorút tesznek a sírjára.

A sorozat legújabb darabját – Gyilkosok a plébánián címmel – a Szabad Föld ma megjelent 50. számában olvashatják!