Türelmetlenségi zóna

– Az esetnek az a tanulsága, hogy olyan társadalmi jelenségekkel is fel lehet venni a harcot, amelyeket a lustaság miatt könnyen megoldhatatlannak minősítünk – summázta az elért eredményeket Várnai László, Kiskunhalas polgármestere. Az 53-as főút mentén a „társadalmi jelenségek” éppenséggel üveges fabódék formájában jelentek meg: ezekben üldögéltek a szexmunkások. A törvény értelmében a prostitúció nem tilos, ellenben az úgynevezett védett övezetekben, közterületen nem folytatható. Ilyen védett övezet például a templomok és iskolák környéke, valamint a főutak menti száz méter széles sáv. Csakhogy a Kiskunhalas és Pirtó közötti útszakaszon a prostituáltak saját tulajdonú ingatlanon dolgoztak, ide húzták fel a fabódékat is.

A közelmúltban Tapodi Attila vezetésével létrejött egy civil mozgalom, amely a keresztségben a No Prosti nevet kapta. A mozgalom rövid idő alatt háromezer aláírást szedett össze azért, hogy a város kezdjen valamit a szexmunkásokkal, akadályozza meg, hogy Kiskunhalas legyen az Alföld Amszterdamja. – Nem kívánjuk a prostitúció megszüntetését, csupán azt, hogy ne legyen zavaró a polgárok számára – mondta erről Tapodi Attila, aki szerint a prostituáltak által eldobált óvszereket, illetve magukat a lengén öltözött lányokat sem könnyű megmagyarázni a parkerdőben sétáló gyerekeknek.

A polgármester végül találkozót kért a rendőrkapitánytól, illetve a városi ügyésztől, és „jogértelmezési egységre” jutottak. Ebben segítette őket a Bács-Kiskun megyei ügyészség véleménye, amelyben az állt, hogy magánterületen a védőövezet valóban nem érvényesül, ellenben ha a szexmunkások felkínálkozása zaklató jellegű, alkalmas a forgalom megzavarására, vagy közszeméremsértő, akkor szabálysértési eljárás keretében fel lehet ellenük lépni. Az önkormányzat arra is rájött, hogy a „bódé építészetrendészetileg is értékelhető, adott esetben lebontható” – egy részük ezért lebontásra is került.

A lányok a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetségének a segítségét kérték. A szervezet képviseletében Földi Ágnes elsősorban azzal érvelt, hogy a szexmunkások a saját ingatlanjukon dolgoznak, orvosi igazolással és vállalkozói igazolvánnyal is rendelkeznek. Közszemérmet sem sértettek. A civilek készítettek olyan fotót, amelyen az egyik szexmunkás fürdő¬ruhafelsőben volt, de ez alapján nyáron az emberek kilencven százaléka közszemérmet sért – érvel Földi.

Bár a prostitúció engedélyezett, de a lányok futtatása bűncselekmény. A szóbeszéd már korábban is az volt, hogy a „bódés” örömlányok nem a saját szakállukra dolgoznak, március végén azonban a rendőrség le is fülelt két férfit: tetten érték a gyanúsítottakat, amikor szállították ki a lányokat a helyszínre.

– Érdekvédelmi szervezet vagyunk, nem állt okunkban kételkedni a hozzánk forduló lányok szavában: ők azt állították, maguknak dolgoznak, dokumentumokkal támasztották alá, hogy a szóban forgó ingatlanok a sajátjaik – válaszolta nekünk Földi Ágnes, amikor szembesítettük azzal, hogy a prostitúció mögött megint a bűnözés profitált. Ami persze nem változtat azon, hogy az önkormányzatok tíz éve mulasztásos törvénysértést követnek el azzal, hogy nem jelölik ki a türelmi zónákat.

– Nem fogunk az országban elsőként kijelölni türelmi zónát – mondta erre Kiskunhalas polgármestere. – A halasi csipkéről szeretnénk híresek lenni, nem a vigalmi negyedünkről.

A törvény szerint olyan településen kell türelmi zónát kijelölni, ahol tömeges igény van a prostitúcióra, vagy ahol a prostitúció a lakosságot zavarja. Kiskunhalas környékén ez utóbbi tényt háromezer aláírás igazolja.