Veszélyes a rosszul megosztott figyelem

A vezetés közbeni mobiltelefonálás talán a leggyakoribb példa a mindennapos figyelemmegosztásra. Amerikai kutatók egy kísérletben 200 önkéntes jelentkezővel tesztelték, mennyire képesek egyszerre kétfelé figyelni, illetve milyen hatékonyan teszik ezt.

A feladatuk az volt, hogy egy szimulátorban ülve szabályosan kövessék a képernyőn előttük haladó célautót. Mivel a jármű igen kiszámíthatatlanul haladt – hol gyorsított, hol meg lassított vagy megállt –, már a puszta követése is komoly figyelmet igényelt. Igen ám, de eközben a fülhallgatós mobiltelefonon át előbb csak öt szót, később a szavak között egy-egy egyszerű matematikai feladványt is felolvastak a kísérletben résztvevőknek. A szavakat később – természetesen a szimulált vezetés közben – fel kellett idézniük, a matematikai példákról pedig megállapítaniuk, hogy igazak vagy hamisak-e.

Az eredményeket összevetve kiderült: a 200 kísérleti alanyból csupán öt olyan akadt, aki miközben helyesen válaszolt meg minden kérdést, kifogástalanul követte a célautót. A többség pontatlanul idézte vissza a hallottakat, miközben egy jó részüknek gondja támadt a vezetéssel is: hol későn fékeztek, s szinte belementek az előttük haladó autóba, hol pedig jóval nagyobb követési távolságot tartottak, mint az előírás.