Sumákolás és kussoltatás

A két ápolónő az ápoltak szexuális megalázásáról, veréséről, kegyetlen bánásmódról beszélt a sajtónak, egy hónappal azután, hogy úgy látták, az intézmény szakmán kívüli igazgatónője bejelentésük ellenére csak a jövőre nézve szeretné rendezni a problémát, a felelősöket nem kívánja megbüntetni.

Az intézet fenntartója, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat belső vizsgálatot rendelt el, ami inkább a bilit kiborító két ápolónő befeketítésével foglalkozott; meg is állapították, minden a legnagyobb rendben volt. Ezután már nem kell csodálkozni, hogy az intézetbe utólag bejutó szakmai ellenőrzési hatóság sem talált semmi olyasmit, amit problémásnak nevezhetett volna.

Ez a néhány hónap várakozás azokat erősítette, akik az ügy elsumákolásában voltak érdekeltek. Napról napra bizonytalanabbá vált, hogy lehet-e a zárt osztályon történteket bizonyítani, az érintettek összekapaszkodását megtörni. Ahogy telt az idő, úgy érkeztek az informális jelzések, hogy milyen retorziókra számíthatnak az intézmény – ezzel a megyei önkormányzat – hírnevét megrontók, azok, akik a rosszul értelmezett kollegiális szolidaritást megtörték, és azok, akik mindezt hírül adták. A helyi sajtót még egy telefonnal el lehet hallgattatni, de az országos ellen már csak a sajtóper lehet megoldás – ha sikerül a kiszolgáltatott, egzisztenciális értelemben tőlük függő emberek hallgatását biztosítani.

Vannak erre is példák. Csongrád megyében a közgyűlés elnök asszonyáról nem bizonyosodott be, hogy megverte volna a jegyzőnőjét. Ki tanúskodott volna az önkormányzat alkalmazottai közül? És a szakma szabályai szerint ellenőrzött hírt közlő lapok ellen minden helyreigazítási pert megnyert az elnök asszony.

De azért most csendesen örüljünk egy kicsit: Kiskunhalason talán más lesz a meccs végeredménye.