Betiltották a bikaviadalokat Katalóniában

Katalóniában ma szavazott a parlament arról, hogy – Spanyolország régiói között először – betiltsák-e a bikaviadalokat. A szavazásra azért kerül sor, mert a tartományi testület beadványt kapott, amelyen 180 ezer ember aláírása szerepelt: a papíron az aláírók azzal érveltek, hogy a bikaviadal „barbár és ósdi gyakorlat”.

Az ellenzők viszont azzal érveltek, hogy a betiltás iránti buzgalom csak tudatos törekvés arra, hogy megsemmisítsék a büszke katalónok ősi hagyományait és kiirtsák a nemzeti érzelmeket. Attól tartanak ugyanis, hogy a tilalom elterjed nem csak egész Spanyolországban, hanem a spanyol ajkú régiókban szerte a világon. Ha nem lesz „corrida” (corrida de toros) akkor sok-sok ember elveszíti a munkáját, halványul nemzeti öntudata – a bikák pedig anyátlan-apátlan árvák maradnak. Kihalnak a bikatenyésztő farmok, tanítványok nélkül maradnak a bikaviadalra felkészítő iskolák, elmaradnak a tanítványok – netán a híres pamplonai bikafuttatások is, amelyek viszont leginkább a futókra és nem a bikákra veszélyesek.

Barcelonában van Spanyolország egyik legrégebbi bika-stadionja, ahol eddig a látványos párharcokat rendezték. Csakhogy a bikaviadalt ellenzők szerint a kegyetlen és barbár látványosság iránt manapság már nem a helyiek érdeklődnek a leginkább, hanem főleg a turisták. Míg a helyiek többsége lassan elfogadhatatlannak tartja a bikák „kínzását”, addig az idegenek „borzonganak” a látványosságon, miközben jól elítélik a spanyolok kegyetlenségét. De azért megnézik! – hát kell ez nekünk? – kérdezik a spanyolok.

A vita alapja tulajdonképpen az állatvédők és a bikaviadal-rendezők között folyik. Az állatvédők a bikaviadalt teljes egészében elutasítják, míg erre az évszázadok folyamán egész iparág rakódott – mégpedig történelmi, irodalmi háttérrel. A katalóniai parlament mai döntése az egész világon elindíthat egy folyamatot. A bikaviadal tulajdonképpen az ősi állatáldozat hagyományos formájának egyik változata, a bika rituális megölése. Számos formája létezik Spanyolországban, Mexikóban, Portugáliában, Peruban, Ecuadorban, de még Dél-Franciaországban.

A világ egy részén a bikaviadalt művészetnek tartják, amely mélyen beépült a hagyományokba. Ernest Hemingway írta 1932-ben a Halál délután című művében: „A bikaviadal az egyetlen művészet, ahol a művész élete forog kockán, és ahol az előadás csillogásának fokát a küzdő becsülete határozza meg.” Rengeteg világhírű művész és személyiség esett a bikaviadal rabjául, de már 2002-ben egy Gallup-közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a spanyolok csaknem 69 százalékát egyáltalán nem érdekli a bikaviadal és alig 11 százalék az, akit még mindig nagyon foglalkoztat.