De mégis, ki az az Eraszt Fandorin?

Állandó főhőse Fandorin, címzetes tanácsos, a különleges ügyosztály nyomozója, szinte földöntúlian tehetséges fiatal férfi, okos, modern életvitelű, de konzervatív gondolkodású férfiú, aki emellett szép, mint egy angyal, erős, kisportolt és a keleti filozófia vezérli gondolkodását. Az író a megoldandó gyilkossági ügyeket a XIX. század utolsó negyedének Moszkvájába helyezi, könnyed kézzel megjelenítve a nagy klasszikus orosz irodalom – és a későbbi mesterek, mint például Bulgakov – figuráit, a tiszta lelkű, a bolondos, a sértődős, a ravasz, az együgyű, a depressziós, a hős orosz embert. A stílusa is remek remake: mindenki úgy beszél, mintha Csehov vagy Turgenyev adta volna szájába a szavakat, kivéve persze, ha szexről van szó. De az is finoman jelzett, inkább csak utalásokkal.

Az m1 most sugározta az első Fandorin történet orosz feldolgozását, az Azazelt. Eraszt Petrovics itt még rózsás arcú, finom legényke, írnok a rendőrségen, de már egyre gyakrabban mutatja oroszlánkörmeit. Még magánélete nagy tragédiája előtt áll, ami majd korai megőszülését és dadogását fogja okozni. A történet lassacskán csordogál, de pont ez a jó benne!
Ujlaki Ágnes. A témáról többet olvashat a Szabad Föld július 23-án megjelenő 29. számának 35. oldalán.