Süllyedő legenda

Korábban a haditengerészet vezetése bejelentette, hogy az Aurora megszűnik hadihajó lenni. Már zajlik is az átadás-átvétel a hosszú ideje múzeumként szolgáló cirkálón, ahonnan a haditengerészek elvonulnak, de a civil személyzet legkorábban is csak december végén költözik be. Az átmeneti időszakban mindössze három takarítónő és hat őr marad állományban.

A hadihajó rendkívül rossz állapotban van. A cirkáló bonyolult berendezésének karbantartásához különlegesen képzett műszaki személyzetre lenne szükség, de nemigen van jelentkező, különösen nem a szerény muzeológusi fizetésért. Az évek során a folyó betemette azt a hatalmas gödröt, amelyet a hajó számára kotortak ki korábban, és ma már mindössze fél méter van a hajó alja és a folyófenék között.

Az Aurora páncélos cirkálót 1903-ban bocsátották vízre, vízkiszorítása 6731 tonna, sebessége 20 tengeri csomó, a legénység létszáma 578 fő volt. Részt vett az 1904–05-ös orosz–japán háborúban, majd 1917 elején, a februári forradalom idején a legénysége fellázadt. Az 1917. októberi (november 7-i) felkelésre a dokumentumok szerint és a történelmi legendával ellentétben, nem az Auroráról adtak jelet. Igaz viszont, hogy a cirkáló legénysége elfoglalta a Miklós cárról elnevezett hidat, és ezzel lehetővé tette, hogy a Vörös Gárda egységei behatoljanak a város központjába. A legénység egy része közvetlenül is részt vett a fegyveres felkelésben.