Bányászból lett hivatásos vőfély az oroszlányi Illés Róbert. Huszonnégy évvel ezelőtt egy vájártársa kérte meg az esküvője levezénylésére, s az olyan jól sikerült, hogy azóta nyáron sohasem üres a szombatja.
Prűdek, riportomhoz érve, mély levegőt vegyenek, / Pironkodókat is kérlelem, megértők legyenek, / Ami itt következik, az, bizony, az élet maga, / Földesen engem erre száz vőfély taníta vala.