Ha bántatlanok a bántalmazók

Magyarországon 10-15 ezer kiskorút rendszeresen vernek. Ez csak becsült szám – könnyen lehet, hogy ennél sokkal többen szenvednek a brutalitás miatt, mert sajnos a szomszédok, a rokonok, a pedagógusok, a védőnők legtöbbször „nem látnak, nem hallanak semmit”. Nyilván, mert félnek az esetleges megtorlástól, ezért úgy gondolják, jobb nem tudni az elcsattanó fülesekről.
Hiába, hogy a környezet határtalan „tapintatába” már belehalt pár ezer nő és gyermek. Olykor az erősebbnek mondott nem képviselői veszítik életüket, mert kés került a feldühödött asszony vagy tinédzser kezébe. Nemrég minden eddiginél nagyobb országos kampány indult. Eltart jövő év márciusáig, igyekeznek felhívni a figyelmet a családon belüli erőszakra és a védelemre.
Úgy tűnik, kezdjük lassan felismerni, hogy az önmagával meghasonlott, eltorzult családban nem kaphat egészséges mintát a gyermek. Testi-lelki szenvedése egy életre nyomot hagy további sorsán, amit akaratlanul is átad majd saját utódjának. Jó, ha belátjuk: sutba kell dobni végre az udvarias és főként kényelmes tartózkodást, a szőnyeg alá söprés módszerét bajba jutott embertársaink láttán. Ha ők nem mernek, igenis nekünk kell jeleznünk az illetékeseknél (például a védőnőnél, az iskola gyermekvédelmi felelősénél vagy a rendőrségnél), ha erőszakról van tudomásunk. Amikor a melegnek remélt családi fészek nem nyújt valódi védelmet, oltalmat, akkor ezt kívülről kell megadni a bajbajutottaknak, így enyhítve napi szenvedésüket. Ha közbelépnek az egyenruhások, kijárhatják a hatóságnál, hogy anyaotthonba kerüljön az édesanya a gyerekeivel, ahol egy esztendeig tartózkodhatnak. Csakhogy azután közülük sokan mehetnek vissza a rémségek színhelyére: a saját otthonukba.
Szerencséjük van azoknak, akiknek bántalmazóit időközben börtönbe zárják. A büntetés időtartama akár nyolc év is lehet. Ilyen szigort azonban csak elvétve alkalmaznak. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a bántalmazottat kell kiemelni a családból, és nem a bántalmazót. Így aztán sokszor az a furcsa helyzet áll elő, hogy a szerencsétlen gyerek nevelőotthonba kerül, míg a dúvad szülők kényelmesen élik tovább mindennapjaikat.
Beteg családból képtelenség egészséges társadalmat építeni, ráadásul úgy, hogy a bántalmazott gyermekek negyven százalékának veszélyeztetett élethelyzetéről a hivataloknak sejtelmük sincsen. Döbbenetes adat az is, hogy a fejlett világban évente 3500 gyerek hal bele abba, hogy szüleik drákói szigorral és veréssel igyekeznek ráncba szedni őket.