Teszt-vesz sarok

Néhány éve a tehenes gazdák felháborodottan átkozták a Reggeli italnak becézett löttyöket, mondván, azok miatt nem iszunk elég valódi tejet. Szemlém során, jelentem, nyomát sem találtam e „tejutánzatoknak”, melyek köszönő viszonyban is alig voltak a bocikkal. Leltem viszont a fogyókúrázók megnyugtatására 1,5 százalékos tejet, sőt, olyan divatterméket is – a sógoroktól importálva –, amelynek zsírtartalma a nullához közelít, viszont kalciumot adagoltak hozzá. A tejipar tehát láthatóan arrafelé tart, hogy tehén nélkül is megoldja a dolgot!
A természeteshez legközelebb a Zöldfarm bioteje állt 3,5 százalékos zsírtartalmával, s ehhez hasonló a Sole Prima nevű terméke is – ám ezek 269 forintos árukkal dupla annyiba kerülnek, mint a soványított változatok.
Csalódtam a zacskós tejekben is, amelyeket diáktársaim hajdan „Megjött a mai, friss!” felkiáltással loptak ki egy-egy hajnalig tartó buli után a bolt elé rakott kék ládából. Mostanában viszont oda az illúzió. Azt nyomják ugyanis a zacskóra, hogy mikor hőkezelték a terméket: s a felirat rendszerint négy-öt nappal korábbi dátumot jelez.
Nem nyomoztam hiába, azért csak rátaláltam a permeátumokra is – mégpedig a kakaós és karamellás itókákban rejtőzve. Ezek készítéséhez továbbra is előszeretettel használják a furcsa nevű mellékterméket, amely állítólag nem káros – tejcukrot meg ásványi anyagokat tartalmaz –, csak épp fehérje nincs benne. Az OKÉ karamellás italában például nem több, mint 53 százalék a tej, a többi része permeátum, fruktóz-glukóz szirup meg egyéb adalékok. Még ezt is alulmúlja a MIZO kakaós itala, 51 százalékos tejtartalmával.
Ráadásul az sem vigasztal, hogy a kispórolt fehérjékért cukorral, édesítőszerrel, sovány kakaóval meg egyéb titokzatos nevű összetevőkkel kárpótolnak. A gyerekeknek szánt vaníliás, epres italoktól se várjunk csodát. Mindezekkel nagy eséllyel fogjuk fehérjediétára utódunkat.