Jogi esetek

Példánkban megint elvált szülők szerepelnek, két gyerekkel, akiket ezúttal az anyánál helyeztek el. A gyerekek minden második hétvégét, minden második ünnep másnapját, illetve minden nyáron két hetet az apjuknál töltöttek.
A kicsik átadásakor gyakoriak voltak a feszültségek, a veszekedések. Ugyanakkor a szülők vigyáztak arra, hogy közvetlenül ne hangolják a csemetéiket a másik ellen, ennek ellenére az ellenséges hangulat megtette a hatását. A kisebb testvér, a hatéves kislány már nem volt hajlandó elmenni az apjával. Közben a tízéves lány betegsége miatt egyes láthatások elmaradtak, azokat később pótolták be, és ezen a volt házastársak megint összevesztek. A dolog azzal végződött, hogy az anya keresetet adott be a bíróságra, hogy korlátozzák az apa kapcsolattartását, vagyis csak havonta egy hétvégére vihesse magával a gyerekeket. Az anya indoka az volt, hogy az apa a neki megítélt láthatások merev betartatásával, a találkozások során tanúsított ellenséges magatartásával megriasztotta, felzaklatta a gyermekeket. A férfi ellenkeresetet adott be: kérte, a gyermekeket nála helyezzék el, mivel a láthatások korlátozására indított per nyilvánvalóvá tette, hogy az anya ellene uszítja őket.
A kapcsolattartáshoz való jogot akkor lehet korlátozni, ha a kapcsolattartásra jogosult személy – jelen esetben az apa – jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. Ez a visszaélés lehet az, hogy, mondjuk, nem viszi vissza időre a gyermeket, vagy hogy amíg nála van, rosszakat mond a másik szülőről. Mivel az apa semmi ilyesmit nem követett el, a bíróság nem korlátozta a láthatását.
Ugyanakkor az anyának az a tevékenysége, hogy a gyerekeket nem mindig engedte el az apával, már a kapcsolattartás akadályozásának minősült. A kérdés az volt, hogy ez a tény elegendő lesz-e a gyerekek elhelyezésének megváltoztatásához? A családjogi törvény azt mondja, erre akkor kerülhet sor, ha a bíróság által számításba vett körülmények később lényegesen megváltoztak, és ezért a gyermek érdekében áll az, hogy a másik szülőnél helyezzék el. Itt a körülmények lényeges változása az volt, hogy az anya akadályozta a kapcsolattartást, és ezért a kisebbik lány már el is hidegült az édesapjától.
Az apa azzal érvelt, hogy, bár az anya nyíltan nem uszította ellene a gyerekeket, ki nem mondott véleményével mégis azonosultak, hiszen vele éltek együtt. A bíróság végül azzal utasította el az apa keresetét, hogy a láthatás akadályozása lényeges körülmény ugyan, de nem alapozza meg az elhelyezés megváltoztatását. Ez az intézmény ugyanis nem a nevelőszülővel szemben alkalmazott büntetés, hanem az utolsó eszköz a gyermek érdekeinek védelmében, amely csak a legvégső esetben alkalmazandó. Több év pereskedés után így minden maradt a régiben.