Áruló

Lányom leemelte a könyvespolcról Karinthy egyik kötetét, azzal a felkiáltással, hogy elolvassa. Mindjárt ki is nyílt a 120. oldalon, ahová egy picinyke papírfecni irányította az ujjait. „Nyugta 1979. május Szabad Föld előfizetésről” – ezt nyomtatták hajdanán rá. Ebből pedig a következők rekonstruálhatók. Szüleim 1979 májusában előfizetői voltak a lapnak (persze előtte és utána is sokáig), én pedig akkoriban olvastam Karinthy remekművét, amit nyilván nem sokkal előtte kaptam ajándékba vagy vettem meg a könyvesboltban. S bizony, a dátum visszavezet a múltba: túl voltam már a katonaságon, a szegedi főiskolára jártam, s ízlelgettem az újságírást is.
De még egy dologról árulkodik a „könyvjelző”: nevezetesen arról, hogy csak a 120. oldalig jutottam el. És most, huszonkilenc év elteltével jól lebuktam a lányom előtt, mivel ezek szerint nem olvastam végig a kötetet…