Házassági harcmodor

A szeretetteljes párkapcsolatban élők egy idő után nem kerülhetik meg a családalapítás gondolatát. Ebben nagy hangsúlyt kap a bizalom, az őszinteség, a kölcsönös örömszerzés, az egymásra figyelés, a testi és szellemi kiteljesülés, az alkalmazkodás és a gyermekvállalás. A békés egymás mellett élés viszont lemondásokkal jár.
Korábbi, eltúlzott igényeink, rossz szokásaink korrigálására is figyelni kell, de nem szabad feladni személyiségünk értékes jegyeit. Vannak olyan párok, akik eleve nem illenek össze, de a kezdeti lángolás következtében mégis egybe kelnek. Akkor még nem tudják, hogy egymáshoz tartozásuk többnyire vagy tiszavirág-életű, vagy konfliktusokkal terhes lesz. Mások viszonyát az idő vasfoga, a szürkeség, az elhidegülés kezdheti ki. Az egymástól eltávolodó és egymással szót nem értő párok gyakran veszekszenek, elbeszélnek egymás mellett, mindenki a saját igazát szajkózza. Ha békét szeretnének kötni a „felek”, mert szeretik egymást és nem akarnak elválni, valakinek mindig engednie kell ahhoz, hogy a nagyjelenetek picinyke epizóddá szelídüljenek. De amikor megnyugodtak a kedélyek, elengedhetetlen egymás meghallgatása!
Vannak azonban olyan heves vérmérsékletű házaspárok, amelyek  jól kikiabálják magukból feszült érzéseiket, majd némi mosolyszünet után szeretetben élnek tovább. De az örökös torzsalkodásnak kitett kapcsolatok komolyan sérülnek és előbb-utóbb kihűlnek. Ezért azoknak, akik meg akarják tartani a párkapcsolatukat, érdemes harcmodorukon változtatniuk: szelídebb viselkedéssel sok hiba helyrehozható.