Mi gomolyog a mélyben?

A borzongáshoz szokott újságolvasót nehéz meglepni. Egykedvűen futjuk át a hírt, hogy New Jerseyben a rendőrség letartóztatott egy 66 éves férfit, aki azért volt népszerű városában, mert minden évben beöltözött Mikulásnak. Aztán kiruccant Thaiföldre, hogy hatesztendős gyerekeket molesztáljon…
Az amstetteni história azonban a rémregények íróinak fantáziáját is felülmúlja. Már az is rettenet, hogy a zsarnoki hajlamokkal megvert osztrák férfi, Josef Fritzl arra érzett ingerenciát, hogy saját lányának nemzzen gyereket. Az igazi horror azonban az, hogy mindezt sikerült véghezvinnie, s 24 hosszú éven át állítólag senki sem sejtette, hogy odalenn, a pince levegőtlen, penészes mélyében egy másik, állati sorban tartott családot rejteget.
Kérdés, hogyan építhette fel perverz kettős életét a ma hetvenes éveit taposó férfi. Nem tűnt fel sem a szomszédoknak, sem a feleségének, hogy a tekintélyes ház alatt húzódó atombiztos bunkerban gyerekek tengődnek? Netán aki láthatta, sejthette, inkább vaknak tettette magát?
– A házastársak néha olyan erősen behunyják a szemüket, hogy azt sem akarják észrevenni, ami nyilvánvaló – magyarázza Komóczi Mihály pszichológus, rendőrségi szakértő. Szerinte az osztrák férfi a szó klasszikus értelmében nem tekinthető elmebetegnek, hiszen tudatos célszerűséggel rendezte be titkos életét. Inkább súlyos személyiségzavar jellemzi, ám ez nem korlátozza a büntethetőségét.
– A családtagok struccpolitikája nem csupán a bűnügyekre jellemző – véli a pszichológus. – Jóval gyakoribb, hogy „csak” azt játsszuk el: tökéletes a házasságunk, pedig titokban szeretőt tartunk. Homokba dugjuk a fejünket akkor is, ha valami baj van, ha például a kamasz fiunk drogozik vagy az élettársunk kerülgeti a tizenéves lányunkat. A gyerekeket rózsaszín babaszobába zárjuk, s tabuként hallgatunk előttük a szexualitásról. Legfeljebb „cukros bácsit” emlegetünk, pedig jobban tennénk, ha világosan beszélnénk és figyelmeztetnénk őket a veszélyekre.
Senki sem angyal vagy ördög. Az emberi természet velejárója, hogy vannak jó és rossz tulajdonságaink. A történelem nagy alakjai – például I. Nagy Péter orosz cár vagy a magyar Szent László király – is ellentmondásokat hordoztak. László egyszerre volt jámbor keresztény uralkodó és kíméletlen harcos.
Komóczi Mihály szerint senki sem születik gyilkosnak, legfeljebb azzá lesz. Megeshet, hogy egy aszszony évtizedekig tűri alkoholista férje ütlegeit, ám egyszer váratlanul kést ragad. A normális és az őrült, a tisztességes és a bűnöző közti határvonalat néha nehéz meghúzni. Sőt, a pszichopaták gyakran öltik fel az „egészség álarcát”, s megnyerő, magabiztos fellépésükkel átejtik áldozatukat. A lélekgyógyászok régóta tudják, hogy a külvilágban mindannyian álarcot viselünk – hol a kiváló szülőét, hol a szorgalmas munkaerőét.
Csak magunk tudjuk, mi gomolyog a mélyben, mi kísért álmainkban. Akkor lehetünk kiegyensúlyozottak, ha a lelkünkben élő ellentéteket, a sötét és világos pólust sikerül összebékítenünk. 

Fiát sem kímélte a vaskezű
Vajon minden oroszok legnagyobb cárja, vagy maga az Antikrisztus? Hívei az előbbinek, ellenfelei az utóbbinak tartották a vaskezű I. Pétert (1672–1725). Az előző cár második házasságából született fiú eszességét senki sem tagadja. Álnéven utazik Hollandiába és Angliába, hogy ott hajóácsként dolgozva megismerje a nyugat-európai életet, s ennek szellemében reformálja országát. Kegyetlen arcát mutatja viszont, mikor tizenhét esztendősen hazatér külhonból, hogy leverje a nővéréhez hű sztrelecek lázadását. A vérengző kamasz több száz embert végeztet ki, testvérét kolostorba küldi, s ugyanígy szabadul meg feleségétől is, akire hamar ráun.
Nagy Péter később egyik barátjának ágyasát veszi előbb kölcsön, majd nőül. A litván parasztlányból lett iszákos „cár anyuska” – a későbbi I. Katalin – tucatnyi közös gyermeket szül neki, ám csak két leányuk marad életben. Így mégis a Péter első házasságából származott fiú, Alekszej lehet a trón várományosa. A vallásos buzgalomra hajlamos ifjú nem tapsol a reformoknak, s ezzel kivívja apja ellenszenvét. Bár Alekszej a cár haragja elől külföldre menekül, de fondorlattal hazahozzák, s perbe fogják mint felségárulót. Péter kínvallatók kezére adja a saját fiát, aki az ütlegek hatására beismeri az összesküvést. Halálra ítélik, és csak azért nem végzik ki, mert föld alatti börtönében titokzatos módon meghal – egyes kortársak szerint az apja végzett vele.