Tiribi szerencsét hozott

Ha azt hisszük, hogy sokoldalú emberek csak a reneszánsz korban éltek, bizony nagyot tévedünk. Magam csak kapkodtam a fejem, amikor a Besztercebánya felé robogó buszban egymás után mutatkoztak be a felvidéki reneszánsz tanulmányi kirándulás résztvevői: húsz diák és öt pedagógus. Hallgattam, milyen remek pályázatok születtek az oktatási minisztérium és a Történelemtanárok Egylete felhívására. Közben azon morfondíroztam, vajon felnőtt korukban is ilyen tehetségesek és érdeklődők maradnak-e ezek a diákok, vagy az iskola elveszi a kedvüket? Erről faggattam a tanárokat, akik közt a történelem szakosok mellett rajzost, sőt matekot tanítót is találtam.
Lovagol, síel, szereti a filmeket, s nem mellesleg kilenc éve hegedül – így mutatkozott be Varga Benedek. A bencés gimnázium harmadikosát az érdekelte, vajon lehet-e esélyünk arra, hogy megfeleljünk a reneszánsz eszményképnek, s amolyan „uomo universale”, azaz minden téren képzett ember váljék belőlünk. Netán egy mai diáknak bele kellene törődnie abba, hogy ő is szakbarbár lesz egyszer, mint a legtöbben? A pannonhalmi diáknak nagy hasznát láttuk: a négynapos, Visegrád és Esztergom felől induló, Besztercebányán, Lőcsén, Bártfán, Eperjesen, Kassán át kanyargó úton mindig ő volt az, aki segített kisilabizálni a latin feliratokat, megfejteni a bibliai utalásokat.
Masszőr és vőfély – ezzel foglalta össze a 17 éves Sándor Zoltán, hogy mit is illik tudni róla. A nyírbélteki fiú a Hunyadi László utcában lakik, s helytörténeti nekibuzdulásból kutatta a történelmi család históriáját meg Mátyás korát. Szeret versenyezni, ezért megírta a reneszánsz tanulmányi kirándulásra belépőül szolgáló dolgozatot. Zoltán nem titkolja, ügyvezetői babérokra tör. Alapított ugyanis egy bt.-t, s már tucatnyi megrendelő világhálós honlapját gondozza. Néha óraközi szünetben, máskor a kollégiumban kapja elő a hordozható számítógépét, hogy frissítse a cégek weblapjait. A kamasz már hét esküvőn vőfélyeskedett. Saját költésű vicces rigmusaival kínálta hát az ételt kirándulásunk búcsúebédjén, Nyírbátorban, a nemrégiben felújított Báthori-kastélyban.
Tiribi, Mátyás király bolondjának figurája mozgatta leginkább a félig vietnami, félig magyar fiú, Nguyen Milán fantáziáját. E játékos közelítés megbocsátható neki, a jó eszű budapesti fiú ugyanis nyolcadikos létére küzdötte be magát az „utazó keretbe”. Matematika tagozatos lévén elsősorban Mátyás pénzei érdeklik – egyszer ő is közgazdász lesz, mint a szülei. Tiribi egyébként szerencsét hozott Milán csapatának, mely a csörgősipkást választotta névadóul. Ők nyerték meg ugyanis azt a vetélkedőt, mely a kirándulás estéit harcos összecsapásokká változtatta. A sebtében alakított csapatok tagjai egymást faggatták. Nem volt olyan apró részlet Csák Máté trencséni „fészkében” vagy a folyó fölé emelkedő Árva váránál, amely elkerülte volna figyelmüket, s amit este ne kérdeztek volna vissza.
A gyerekek ilyenkor maguknak készítik a tananyagot, majd azt észrevétlenül el is sajátítják – magyarázta Kopcsik István, aki a Történelemtanárok Egyletének alelnöke. Ő alapította a Kolumbusz utazó gimnáziumot. Ez volt az az oktatási központ, melynek diákjai a tanévből egy-másfél hónapot nem a tanteremben senyvedtek, hanem, irigylésre méltó módon, 4 kontinens 38 országában jártak a tudás nyomában. Ha épp Kína került sorra, hát Ázsiába indultak… Ez a módszer élménnyé változtatja a tanulást. S ez akkor is igaz, ha az idén pénzhiány miatt szünetel az oktatás – a Kolumbusz egyelőre levonta a vitorlákat.
A 2008. január végétől 2009. január 22-éig tartó reneszánsz évben azonban számos iskola diákjai nekivághatnak az országnak – főleg, ha figyelik a programiroda pályázatait, melyek az osztálykirándulásokat is támogatják.