Üzleti csapdában a mámor

Vannak, akik húzzák az időt, s a gyerekek törékeny lelkivilágára, no meg a közös vagyon bonyolult megosztására hivatkoznak, miközben társas magányban, teljes elhidegülés mellett tengetik az életüket. A gyerek persze okos és figyel, így hamar észreveszi, hogy szülei közt nincs minden rendben. De mit tesznek a felnőttek, ha már nem megy tovább az együttélés? A hazai paragrafusok minden idevonatkozó kérdést szabályoznak, amiben közös megegyezéses válás esetén egyet kell érteniük a feleknek.
Pócsi Zoltán alig múlt negyvenéves, jómódú paraszti családból származik. Dolgos szülei nemcsak kitaníttatták fiukat, aki ma már jó nevű sebész, de a jövőjét is megalapozták azzal a csinos kis összeggel, amiből a férfi 32 évesen családi házat vásárolhatott magának. Később keresetéből kibővítette azt, s ma már magánrendelőjét is megnyitotta. Pedagógus lányt vett feleségül, akinek szülei is tanárok. Lányuknak csupán 500 ezer forintot tudtak öszszegyűjteni, ami egyben a nászajándék is volt. Hét év után azonban tönkrement a fiatalok házassága. A gyakorlatias orvos egyetlen percig sem aggódott. Mivel vagyonjogi szerződésben rögzítették, ki milyen vagyonnal érkezett a frigybe – noha ez az ifjú asszonyt komoly bizalmatlansággal töltötte el –, válás után mindenki azt kapta, amit vitt. A közösen szerzett tárgyakat pedig testvériesen elosztották. A férfi ma is a családi házában él, míg volt felesége visszaköltözött szülei hatodik emeleti panellakásába négyéves kisfiával, az 500 ezer forintjával, pár tucat könyvével és személyes holmijával.
Még ennél is szerencsétlenebbül járt Tóth Enikő, aki második házasságát egy fiatalon megözvegyült emberrel kötötte, aki két gyermeket hozott a frigybe, a nő pedig 11 éves fiát. Az asszony, szerelme jeléül – ma már ezt ostobaságnak tekinti –, 8,2 millió forintot érő lakását eladta, s a pénz egy részét beforgatta abba a családi házba, amit párja gyermekei örököltek édesanyjuk halála után. A fennmaradó összegből kocsit vettek, nyaraltak, bebútorozták s többször felújították a lelakott házat, a maradékot meg felélték az évek során, ugyanis a családfő közalkalmazotti bére alig érte el a havi 50 ezer forintot. Így az asszonyka lett a családfenntartó. Később megszületett a közös gyermekük – csakhogy a férfi két csemetéje semmiképpen nem tudta elfogadni az új családot. A férj alkalmatlan volt a konfliktusok kezelésére, az asszony pedig 11 év után belefáradt az ügyeletes „gonosz mostoha” szerepébe és a szeretetlenségbe. Válni mégis a férfi akart. S mivel nem kötöttek vagyonjogi szerződést, a nő végül üres zsebbel szállt ki a házasságból. Havi fizetéséből albérletben él két gyermekével.
Oláh Ferenc pszichiáter úgy véli: a hagyományos házasságok is bizonyos érdekek mentén jönnek létre, csakhogy a szerelmi frigyek romantikus mámorában ezt nem illik bevallani. S hogy kik lesznek például az érdekházasságok vesztesei? Főként a befolyásolható személyiségű, bizonytalan, szorongó, önmagukat alulértékelő, túlérzékeny emberek esnek a házassági játszmák és az anyagi veszteségek csapdáiba.