Teszt-vesz sarok

Javíthatatlan kólarajongó vagyok – de a válogatós fajtából! Az a típus, aki a Coca-Colára esküszik, de közben árgus szemekkel követi a kólakonkurensek (például a Tesco) többnyire harmatgyenge próbálkozásait. Legújabban pedig az energiaitaláról elhíresült Red Bull kólakísérletét.
Valószínűleg jobban kéne éreznem magam attól az alapgondolattól, hogy a Red Bull termékeit kizárólag természetes anyagokból állítják elő – ezt sulykolják belénk a dobozok szövegei is –, míg a kólapiac ez idáig verhetetlen császárának, a Coca-Colának receptje a mai napig titkos. Meglehet, hogy a Coca-Colát pakurából párolják és sztahanovista élvakondként fúrja a gyomromat, de hát épp ezért a megszokott kólaborzongásért öljük vele magunkat oly sokan világszerte! A Red Bull itala viszont – hiába a fene nagy természetessége – ízre olyan, mintha a gépi kólát erősen felvizezték volna, aztán beledobtak egy adag fahéjat, amely iszogatás közben egyre inkább előtérbe nyomakodik – végül is nem kellemetlenül, sőt némi karaktert adva a barnás lének.
Őszintén kíváncsi vagyok, hogy a nagymenő Red Bullnak ezzel a fura itallal (szándékosan kerülöm a kóla szót) sikerül-e bármekkora piacot kihasítania magának. Jómagam azt hiszem, nem ez a lötty lesz ama bibliai parittyakő, amely földre dönti majd a Coca-Cola Góliátot. Pláne annak ismeretében, hogy ha a Niagara-vízesésen víz helyett az eddig gyártott Coke-mennyiség zubogna le átlagosan 6,8 millió literes percenkénti sebességgel, akkor másfél napig tartana a kólaesés…
Azért a nagy kedvenc Coca-Cola is tud bakot lőni! Nálam a Zeróval, a garantáltan mindenmentes új fitneszkólával sikerült. Ez valami borzalmas – ékes bizonyítéka annak, hogy az élelmiszer-ipari alkimisták sikeresen cseppfolyósították a fűrészport.
Aki szárnyakat akar adni vágyainak, kétségkívül a Red Bull energiaitalért nyúl. Míg egy valódi kólarajongó a klasszikus Coke-ra esküszik. Pofonegyszerű, nemde? Kár erőlködni.