Szomszédom, az átjátszótorony

Adott egy rádiótelefon-torony, közvetlenül egy ház szomszédságában. A lakók eleve nem örültek a megépítésének, azt megakadályozni nem tudták. Ellenben az üzemeltetés kezdete után beperelték a távközlési céget, hogy fizesse meg az építmény felállítása miatt az ingatlan értékében bekövetkezett csökkenést. Követelésüket az általános kártérítési felelősségi szabályra (Ptk. 339. §) alapozták, amely így szól: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Ezen túl a szomszédjogi főszabályra is hivatkoztak, amelynek nagyon leegyszerűsített summája: a szomszédok szükségtelen mértékű zavarását nem engedélyezi. Embereink az őket ért kárt egy ingatlanszakértő nyilatkozatával vélték bizonyítani, aki úgy vélte, hogy a házért a torony építése után félmillióval kevesebbet lehet kapni, mint annak felállítása előtt.
A távközlési cég azt nem tagadta, hogy az ingatlan értékesítési ára csökkent, azt viszont már igen, hogy az okozott kár jogellenes lett volna. Ugyanis a mobiltelefon-szolgáltatás állami, közérdekű feladat, amit ők koncesszióba kapnak. Az adótornyot a műszakilag arra leginkább alkalmas ponton állították fel, ott volt a leggazdaságosabb. Ezért a szomszédok zavarása nem volt szükségtelen: közérdekű feladat ellátásában a leggazdaságosabb megoldást választották, a zavarást a köz érdekében kötelesek a szomszédok viselni. Ily módon az okozott kár nem jogellenes, ezért a Ptk. 339. §-át sem lehet alkalmazni.
A bíróság azonban úgy vélte, a zavarás szükségességének bizonyításához kevés az, hogy a torony építése közérdek, és a távközlési társaságnak az adott helyen a legalkalmasabb. A létesítményt nagyobb költséggel a lakott területen kívül is fel lehetett volna húzni, ahol senkit nem zavar. Szolgáltatást úgy is lehetett volna nyújtani, hogy az senkinek ne okozzon kárt, bár ez természetesen nagyobb költséggel járt volna. Így viszont a távközlési cég nem tudta kimenteni magát, és meg kellett fizetnie a környező ingatlanokban bekövetkezett értékcsökkenést.