Héttől röhögünk...

Ugyanis óriási nevetésmínuszban élünk. Kutatók megszámolták, hogy a gyerekek naponta átlagosan négyszázszor nevetnek – felnőttként ebből alig marad napi 15-20. Vagyis naponta több mint 350 nevetési alkalmat szalasztunk el. A hahotaklubosok próbálják behozni a lemaradást, Domján Ferenc kacagáskarnagy irányításával.
A „hóhó-háháhá, hóhó-háháhá” programozott nevetés az első percekben a magamfajta kezdő számára kicsit erőltetettnek tűnik. A jórészt középkorúakból és idősekből álló társaság azonban hamar feloldódik. A gyakorlottabbak már a bemutatkozásnál röhögőgörcsöt kapnak (könnyű Gősi Katinak, aki vasárnaponként maga is vezet hahotatréninget a Margitszigeten). Aztán ahogy az idő telik, a görcs járványszerűen terjed az újoncokra is.
A csoportos vállmasszázs, a grimaszolás, a perlekedés meg a „pletykáló asszonyok” motívum között újra és újra belekezdünk a rituális „hóhó-háháhá, hóhó-háháhá” skandálásába. Közben ritmikusan tapsolunk, hó-hóra az egyik, há-há-hára a másik szomszédunk szemébe nevetünk.
Ezután megindul a hahotahullám: a nevetéskarnagy ujját követve úgy hullámzunk, mint egy Bajnokok Ligája-futballdöntő extázisba esett közönsége. Majd jöhet a tűzijáték: berakunk egy hahotarakétát a kör közepére, majd kirobbanunk a nevetéstől.
Jogos a fejedelmi többes szám használata, ugyanis hiábavaló lenne a tollforgató ellenállása: nevetés közben megindul az örömhormonok termelése a testben, és ettől – a kezdeti erőlködés után – előbb-utóbb természetesen nevetünk. Persze ehhez először le kell győzni a szégyenlősséget, le kell vetkőzni a gátlásokat – okosít minket Domján Ferenc.
A hahotaklub egyébként egy indiai orvos, dr. Madan Kataria ötlete, és az 1995-ös kezdet óta mára világméretű mozgalommá nőtte ki magát (nálunk is több helyen működik vidéken és a fővárosban). Kívülről nézve kétségkívül őrültnek tűnik, de aki részt vesz benne, jól érzi magát. Lényege a belülről fakadó, feltétel nélküli nevetés. Egyfajta meditáció ez, hiszen közben, mondhatni, megáll az ész.
A nagy vigadalom végén együtt mantrázunk: „Szép vagyok, okos vagyok, különleges vagyok, szexi vagyok, hóhó-háháhá, hóhó-háháhá.” Nana, kérem, ez a felszabadult kacagás a végén egy pirinyót lecsippent a feltöltött önbizalomturmixból…