Keresztbe fekve

Olykor a tulajdonosok összessége sem érhet el valamit, ha egyetlen ember keresztbe fekszik a közakaratnak.
Egy társasházban néhány közös használatú helyiséget el akartak adni egy vállalkozónak. A ház földszintjén található folyosó, vécé és szárító a ház alapító szerződése szerint közös volt, ennek a tulajdonát szerette volna megszerezni a vevő. A lakók többsége hajlott arra, hogy adják el neki a házrészek tulajdonjogát, ehhez azonban módosítani kellett volna a társasház alapító szerződését, kivéve ezeket a szobákat a közös használatú helyiségek sorából. Sikerült megszerezni mindenki előzetes hozzájárulását az alapító szerződés módosításához. Amikor azonban arra került a sor, hogy a lakók adják hozzájárulásukat az adásvételhez, egyikük megtagadta azt.
A vállalkozó ezért a bírósághoz fordult, hivatkozva a polgári törvénykönyv azon rendelkezésére, mely szerint amennyiben a kötelezettség jognyilatkozat adására irányul, akkor a bíróság azt ítéletével pótolhatja. Keresetéhez csatolta az akadékoskodó azon nyilatkozatát, mely szerint aláveti magát a társasház alapító szerződése módosításának, ezzel kívánva bizonyítani, hogy emberünk egyszer már beleegyezett az üzletbe, csak az annak nyélbe ütéséhez szükséges formaságot nem volt hajlandó teljesíteni.
A nyilatkozatot megtagadó lakó azzal érvelt: ő a szerződés módosításába belement, de korántsem azért, hogy a közös használatból kivett helyiségeket eladják a felperesnek, hanem azért, hogy azokat ő maga vegye meg.
A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem volt olyan jogviszony a felek között, ami összekötötte volna őket, hogy sem erre, sem arra ne mozdulhassanak a másik nyilatkozata nélkül; márpedig az idézett szabály ilyen esetekre vonatkozik. A bíróság problémás jogviszonyokat old meg, de ahol eleve nincs jogviszony, ott nem hoz létre újakat – ezért a vevőjelölt keresetét elutasították.