Láncra vert ifjúság

Éjjel, az elsősök ébresztésével kezdődött a beavatási szertartás. A mezítláb, pizsamában összeterelt gimnazisták kezére és arcára a felsőbb éves szegedi kollégisták mindenféle disznóságot rajzoltak. A gólyáknak különböző feladatokat kellett megoldaniuk: egymást pofozták, fogkrémes kenyeret etettek velük, és ürülékkel teli vécébe kellett állniuk…
Három fiatalkorú 13 síremléket rongált meg a Somogy megyei Fiad temetőjében. Kőből készült virágvázákat zúztak össze, márványkereszteket és fémfeszületeket döntöttek le – minden indíték nélkül…
Kövekkel, botokkal és vésővel felfegyverkezett kaposvári gimnazisták félholtra verték a tőlük elhidegült osztálytársukat. A 17 éves fiú még élt, mikor a tóba dobták és magára hagyták…
Dombóváron szervezetten működő tinédzsermaffiát lepleztek le. Tagjai (két 17 és egy 15 éves diák) rettegésben tartották az iskolát, a tanárok se mertek komolyan fellépni velük szemben. Szünetekben fosztogattak, megrugdosták és lefejelték azt, aki nem volt hajlandó védelmi pénzt fizetni. Volt, akitől napi kétezer forintot követeltek! Az egyik bandatag három éve már hasba szúrt egy nőt…
Ezenkívül mp3-lejátszóért szurkáló gyerekekről és tolvaj ovisokról is hallottunk már – felesleges folytatni a sort. Persze a tollforgató ilyenkor a legdurvább példákkal sokkolja olvasóját, bizonyítván, hányféle arca van az erőszaknak. A szülő, nagyszülő olvasó meg védekezőn tartja fel a kezét: az én gyerekem nem ilyen! Aztán készül egy felmérés, ahol a diákok név nélkül, őszintén „vallanak” – és a végeredmény bizony megrendíti a felnőttek magabiztosságát.
A gyerekek 15 százaléka vandálkodott, rongált már szándékosan, többségük rendszeresen, leginkább barátokkal együtt – olvasható az Országos Kriminológiai Intézetnek a fiatalkori devianciákat vizsgáló, legfrissebb reprezentatív kutatásában. Minden tizedik iskolás tartott már magánál fegyverként használható botot, kést vagy láncot. A lányok körében egyre több például a bolti lopás, de az erőszakos bűncselekményekben (főleg rongálásban) is kezdenek felzárkózni a fiúkhoz. A 12 és 17 év közötti diákok 87 százaléka azt írta: sosem derült ki, mit csináltak. Vagyis a gyerekek által csoportosan elkövetett, garázda jellegű bűncselekmények száma jóval nagyobb, mint amit a rendőrségi statisztikák mutatnak!
„Csak” minden tizedik gyerek próbálta ki a kábítószert, de ötből négyen fogyasztottak már alkoholt. A gyerekek több mint fele 12 éves korára túl van az első pohár boron vagy sörön, 30 százalékuk töményet is kóstolt – nagy részük a szüleik vagy más felnőtt társaságában tették ezt.
A kutatás foglalkozott a számítógépezéssel is. A gyerekek fele töltött már le az internetről szerzői jog által védett tartalmat (zenét vagy filmet). Nyolc százalékuk hackerkedett is, vagyis illetéktelenül tört be mások komputerébe – a számítógépes kalózkodáshoz 14–15 éves korban „érnek meg” a fiatalok.
A megkérdezett gyerekek többségét a szülei már kapták rajta valamilyen „disznóságon”, illetlen vagy akár büntetendő cselekményen. A családokban például az ivásnak és a hackerkedésnek nagyon enyhe a megítélése, a lebukást komolyabb esetekben sem követi szigorú büntetés, ismerték el a gyerekek.
Az még a sokat látott kutatókat is meglepte, hogy a fiatalok körében mekkora az erőszakos bűncselekmények elfogadottsága. A többség az érvényesülés elfogadott eszközének tekinti a brutalitást, nem kevesen emellett jó szórakozásnak is tartják.
Belekóstolni kicsit az élet sötétebbik oldalába még nem halálos bűn, sőt, az ifjúság ismérve a kíváncsiság. A baj akkor kezdődik, mikor a mocsokban ragad az ember. Unalomig ismételt közhely, hogy a gyermek tisztának születik – valamit mi, felnőttek rontunk el aztán rajta. Mert ha igaz, hogy otthon elnézően szemet hunyunk a kisebb-nagyobb stiklik felett, és a követendő jó példáknak is híján van a gyermek, ugyan mi tartsa őt vissza a brutalitástól? Ne csodálkozzunk, ha a munkahelyünkön egyszer csörög majd a telefon: az iskolaigazgató hív, az egyes dolgozat után a gyerek nekiment a biológiatanárnak…
És örülhetünk, ha egy ilyen történettel megússzuk!