Rideg minimál és harsogó retro

Ahogy egy átlagos nő sem a milánói divatbemutatók kifutóiról választja a ruháit, úgy álmaink otthonát sem ollózhatjuk ki egy képes folyóiratból – magyarázza Mátrai Gabriella. A lakberendező szerint az új otthonra vágyók sokszor bedőlnek a mutatós látványterveknek, és észre sem veszik, hogy puccos, de pocsék beosztású lakást sóznak rájuk. A szürke panelrengetegből menekülve megváltásnak tűnik egy színes, látványos homlokzatú épület. Ám sokan úgy vesznek meg egy-egy borsos árú lakóparki ingatlant, hogy az alaprajzból ki sem tudják silabizálni, hogyan is lehet majd ott élni. A meglepetés akkor éri őket, amikor például az előszoba nagyságú, félkörívvel zárt és ajtókkal tarkított nappalit próbálják berendezni, kedvenc kanapéjuknak azonban sehogy sem találnak benne helyet. Nos, ekkor tárcsázzák tanácstalanul a lakberendezőt.
– Mi sem vagyunk varázspálcás mágusok. Amit az építész elszúrt, azon nehezen változtathatunk – mondja Mátrai Gabriella. Sok társasházat, a mai módi szerint, a mediterrán stílus hatja át. Ha Nápolyban élnénk, akár jó lehetne, hogy nemcsak a nappaliból, de még a hálószobából is kiléphetünk a hatalmas erkélyre. Igen ám, de megesik, hogy a hálóba az ajtók miatt pont a fekhely nem fér be. Máskor meg úgy gyönyörködhetünk a panorámában, ha előbb tigris módjára átvetjük magunkat az ágyon, amit az apró helyiségben megkerülni már nem tudnánk. Még Gabriella is elhűlt egy balatoni luxusapartman láttán. Ott csak úgy tudtak vonzó, tóra néző kilátást produkálni, hogy cserébe a két háló egyikét ablaktalan zsákszobává tették…
Hozzánk is begyűrűztek a lakberendezési divatok, például a rideg minimál vagy a hetvenes évek igénytelen, de harsogó színű tárgyait idéző retro stílus. Mátrai Gabriella azonban óv attól, hogy a pillanatnyi trendek szerint bútorozzuk be a hajlékunkat. Inkább a szép, de használható és időtálló darabokra szavaz. És arra az eklektikus stílusra, amelyben megfér egy-egy régi bútor – mondjuk a nagymamától örökölt fotel – a legmodernebb kiegészítőkkel. Ahogy a nők ruhatárában is többet ér egy örök életű kis fekete ruha, mint egy trendi, de a következő szezonban levitézlő cucc. Bölcsen tesszük tehát, ha otthonunk belső képét nem elsősorban a vendégek vizslató szemének szánjuk, hanem megpróbáljuk valóban élhetővé, lakályossá varázsolni.
Palágyi Edit

Aki halad a korral. Jó esetben nemcsak a pénztárcánkon, de az ízlésünkön is múlik, melyik tárgyat visszük haza. Lássuk, miből választhatunk, ha haladnánk a korral!
A minimál stílust azok kedvelik, akik nagy terekben kevés, de drága bútort akarnak kerülgetni. A szögletes formájú, egyszínű ülőalkalmatosságok egyesek szerint elegáns szobabelsőt mutatnak. Mások viszont világgá szaladnak e stílustól, mert merevnek, sterilnek tartják. Egy fővárosi kiállításon orvosi rendelőre emlékeztető összhatás képviselte az irányzatot: fehér padlóra fehér bőrgarnitúrát állítottak. Naná, hogy a falat is hófehérre festették.
A neobarokk, mely lassan begyűrűzik, nem a kispénzűek módija. Kristálycsillár és a kastélyszállók nászutas lakosztályaira emlékeztető berendezés dukál hozzá. A vagyonért vásárolt, néhány száz éves kanapét a hipermodern hatás kedvéért illik behúzni vadonatúj fekete-fehér huzattal, és ne feledkezzünk meg a selyemtapétáról sem.
A retro irányzat főként a mai huszonévesek sportja. Aki megőrizte az anyósa piros kagylófotelét, amit narancssárga műszőrmével takartak le, már jó nyomon jár. A hetvenes évekből visszaköszönő diszkógömb most lámpa gyanánt díszítheti a nappalit. A virágmintás tapéta nagyanyánk hengerezett falát idézi. Ha még egy műbőr puffot is beszerzünk, nincs más dolgunk, mint hogy lehozzuk a padlásról a néger kislányt mintázó subázott falvédőt. P. E.