Apa csehül főz
Akkor hát megmondom, mi történik, ha Apa kiszabadul a Feleség bűvköréből, és világgá megy. Jó, hát nem olyan nagyon világgá, csak mondjuk Prágáig. Nos hát akkor az van, hogy Apa valamivel többet tér be a kocsmákba, mint a múzeumokba. Ugyan egyszer az illem végett ilyesmivel is próbálkozik, de hát biztosan sokan vannak, ő meg utálja a sorállást, amúgy szomjas is, ezért aztán úgy dönt, hogy majd sörözés közben betanulja az ide vonatkozókat a bédekkerből, hátha a Feleség otthon kikérdezi…
És akkor egy könnyed mozdulattal hagyjuk is magunk mögött a Hradzsint, a Vencel teret és társaikat – és vegyünk határozott irányt felderíteni a cseh konyhaművészetet, amihez ugyebár szervesen hozzá tartozik a 470 féle (!) cseh sör, továbbá a Becherovka, a Slivovice, a Třešňovice, a Zablkovice, a Borovička és társaik, hogy és akkor a Cannabis Vodkáról egy szót se szóljunk…
Indulás előtt szögezzük le: a prágai konyha annak való, aki szeret zabálni, és fütyül a koleszterinszintjére, vagyis hát Apának, és követőinek. Nézzünk tehát egy könnyű menüt, amihez legalább 3-5 Becherovkát, vagy/és kollégáit, illetve 5-7 korsó sört illik legurítani. (Cseh barátaink kedves szokása, hogy a sör alapegységét fél literben határozták meg, ja, és szólni kell, hogy ne hozzanak többet, mert az üres korsót felhívásnak tekintik egy újabb körre…)
Az előételek közül (prágai sonka, kvargli, hal, szardínia, halpástétom, hering) válasszunk egy nemesen egyszerű szentháromságot. Kérjünk utopenec-et, ami magyarul szimplán csak vízihullát jelent, s arra utal, hogy hagymás, fűszeres ecetes pácba fojtottak egy jó darab, érlelt szafaládét. Ehhez kisegítőnek kérjünk pácolt camembert (nakládaný hermelín), ez egy érett sajtot jelent, amelyet különböző fűszerekkel, hagymával és pepperónival együtt olajban pácolnak. Harmadik társuk pedig a hagymával körített disznósajt legyen, aminek a nevét sajnos elfelejtettem megkérdezni, de csehül a disznó: prase, a sajt pedig: sýr, hát tessenek így próbálkozni, és a szerzett tapasztalatokat aztán megírni Apának…
Na most akkor eddig benyomtuk az első három felest, mondjuk két sörrel, következzen a leves. Őrült jó leveseik vannak, de semmi mást ne válasszunk, mint pacallevest. A neve nem könnyű: Dršťková polévka, de legalább az anyag is nehéz… Az apróra vágott hagymából, olajból és 80 gramm durvább lisztből világos színű rántást készítünk, felöntjük 8 deci húslevessel és kevergetés közben 10 percig forraljuk. Forró olajba beletesszük a fél kilónyi, darabokra vágott pacalt, hozzá keverjük a piros paprikát, rottyantunk rajta, majd megy a levesbe. Amibe belenyomunk sóval elkevert foghagymát, 3-4 gerezdet, majoránnával és csípős paprikával ízesítjük. Ízlés szerint apróra vágott zöldséget is tehetünk a leveshez, snidlinggel is díszíthetjük.
Most jön a szétcsapatás: egy feles, egy korsó.
A fő étel lényege: legyen benne knédli, amely étkek Csehországban három csoportba sorolhatók: a „vepřo-knedlo-zelo” (sertéshús párolt káposztával és knédlivel), a „svičková” (marhahús, vadas jellegű szósz és knédli) valamint a „gulaš” (marhapörkölt szerű étel, sűrűbb mártással és némiképp sajátos fűszerezéssel, és naná, hogy knédli). Ha azt látjuk az étlapon, hogy Pečená husa s dušeným bílým zelím a knedlíky, ne ijedjünk meg, az ugyanaz, mint az egyes kategória, csak libával. Hoppszilinkó, ki ne felejtsük a szinte minden vendéglőben kapható pecsenyecsülköt! Ahogy bajoréknál, itt is ropogósra sütik, hagymával, mustárral, esetleg káposztával vagy salátával tálalják, amire aztán igazán inni kell. Természetesen söröt, a maradék felesekkel, össze-vissza, úgy a legjobb.
És akkor még a borokról egy szót sem szóltam!
