Megpróbáltatások naplója IX.

December 1., hétfő
Ma megkóstolta a diabetikus szaloncukrot. Ízlett neki, és ez mindkettőnket örömmel töltött el – igaz, más-más okból...

December 3., szerda
Lassan megnyugszunk mind a ketten. A tanulás sokkal jobban megy, ez könnyebbé teszi a mindennapjainkat. Este észrevesz valami apró foltot a penen, és rádöbben, hogy nagyobb a tű... Elismerem, hogy becsaptam, ő pedig bevallja, hogy nem vette észre...

December 5., péntek
Figyelmes az iskolai Mikulás: Laura nem kapott édességet. Na jó, kicsit súgtam neki... Diabetikus bejgli és mézeskalács recepteket gyűjtök, mert Laurát izgatja, hogy hogyan is lesz a karácsonyi ebéd és vacsora.

December 13., szombat
Két adag "műmézeskalács" a kukában landol. A harmadik már ehető, a negyedik pedig tökéletes. Gyorsan tanulok, bár kicsit feszült leszek, mire befejezem a sütést.

December 19., péntek
Ez a hét a dolgozatok hete az iskolában. Szinte minden témazárója ötös, büszke vagyok rá. A cukor? Boldog tudatlanságban élünk - szoktam mondani, ha rákérdeznek. Már nem kezdek el panaszkodni, agyalni, hogy vajon miért magas a cukrra – elfogadom, hogy most ez a helyzet. Én úgy csinálok mindent, ahogy kell, és Laura is. Bízom benne, hogy egyszer majd lesz jobb, most viszont ez van – nem éppen szép eredmények, de kiegyensúlyozott és nyugodt a gyerek és én is.