Meztelen igazság

A nappalit elborító fényben két férfi meredt egymásra. Egy nagydarab, talpig feketébe öltözött, símaszkos férfi és a házigazda, aki gyerekkora óta sportol, úszik, búvárkodik, és ötvenen túl is úgy néz ki, mint egy Tarzan a dzsungelben, csak majma nincs.
A döbbenet kölcsönös volt. A kommandós küllemű férfi épp az egyik vitrinajtót nyitotta, amiben porcelánok, ezüstök sorjáztak. Mindezt a házigazda a lépcsőről nézte – a betörő meg őrá meredt, ugyanis teljesen pucér volt! Még ágyékkötő se fedte intim helyen, mert világéletében meztelenül aludt. Ismerősöm a másodperc tört része alatt átrepülve a nappalin, nyakon ragadta a maszkost, de a nála testesebb férfi – fogásából szabadulva – kirohant az erkélyajtón, és elnyelte a sötétség.
Riasztójuk sose volt, amit a kiérkező rendőrök nehezményeztek is: mikor manapság öreg nénéket fojtanak dunyhába kis nyugdíjukért, micsoda felelőtlenség ez?! Az álomittas család és időközben felöltözött feje szabadkozott, hogy falujukban jó a közbiztonság, van polgárőrség.
Másnap nyomkeresők beporoztak mindent, nem találtak semmit. A városi rendőrségen felvették a jegyzőkönyvet, és a „körülmények” hallatán fuldokoltak a nevetéstől. Miként a feleség is, aki harmadnap elmesélte: férje a verébűző légpuska mellé most vett egy gázpisztolyt, felszereltette a riasztót, az ajtót kulcsra zárja. De egyvalamiből nem enged: továbbra is pucéran alszik…