Ó, te jó tekenő!

Mostani mosógép-kálváriám életem leghosszabb és legrosszabb programja volt, mikor a Hajdúm megadta magát. A szerelő szerint örüljek, hogy eddig is bírta. Mert ez a Hajdú már nem az a régi Hajdú, amit lányom születésekor vettünk, és a pelenkák után még a diplomaosztóján is mosott. Nagy hiba volt megszabadulni tőle! Akinek odaadtam, annál zajosan és kopottan ugyan, de még ma is mos.

Boldog békeidők! Mivel tévét alig nézek, nem vigasz, hogy a plazmaizék is jóval hamarabb kimúlnak, mint a Videotonok. Szakértő ismerőseim szerint a műszaki cikkeket ma már eleve úgy gyártják, hogy minél előbb újat vegyünk, majd megint újat, mert a működési futamidők egyre rövidebbek. Kilel a hideg ettől az eldobható fogyasztási kényszertől! Attól pláne, hogy még az arcpirító élettartamú kenyérpirítókhoz is Biblia-vastagságú használati utasítást mellékelnek ószövetségi nyelvezettel, többszöri nekifutásra se értem, mit olvasok. Mint most az új mosógép soknyelvű ismertetőjét.

Már visszasírom azt a két hetet, míg kézzel mostam és csavartam. Mert centrifugám ugyan miért lenne?! Édesanyámnak persze volt, meg tárcsás mosógépe, automata nála szóba se jöhetett. Viszont haláláig működtek, mint a parasztaszszonyok kézi meghajtású tekenői...