Kutyamennyország

Mégpedig azért, mert szakmájuk kikerülhetetlen ártalmaként mindenkinél előbb értesülnek a világban lévő komiszságokról, hogy aztán megkutatva a gazságokat, vállukra vegyék az emberiség minden búját, baját. Így vagyok mostanában a Kutyapostával is: annyi gonoszság és keserűség ömlik hozzám, hogy hordani is nehéz a levelek terheit. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy legalább egyetlen Kutyaposta erejéig inkább egy olyan történetet mesélek el, amelyben nem lesz kínzás, éheztetés, felakasztás, agyonlövés, szóval semmi nálunk megszokottnak mondható szörnyűség, hanem bemutatom önöknek Jót, aki egy angol hölgy, valamint yorkshire terrier-típusú kiskutyáját, Heckiet.

Jóról és férjéről, Richie-ről azt kell még tudni, hogy mindketten filmesek, ezért aztán olykor hónapokra eltűnnek Londonból, és szállodában élnek valamelyik földrészen. Mondjuk nem rossz körülmények között; amikor például nálunk forgattak, Heckie Pest tán legelegánsabb szállodájában, a vadonatúj Four Seasons egyik lakosztályában hajtotta álomra esténként a fejét. Nappal meg Fóton „dolgozott” a szüleivel…

Jo egyébként vegás, nem hisz az orvostudományban sem, ezért aztán Heckie is vegás – leszámítva azokat a boldog pillanatokat, amikor gazdái éppen nincsenek jelen, s amikor is a statisztéria boldogan nyom belé kolbászt, szalonnát méterszám –, s a londoni homeopátiás kutyaklinika látja el gyógyszerekkel.

Hanem legutóbb mégis csak beteg lett. Jo először is telefonon konzultált a homeopata orvosával – amihez is hozzátartozott a kutyakaka fényképének elektronikus továbbítása is –, de sajnos mégiscsak be kellett vinni Heckiet a kórházba. Bekötötték az infúziót, s betették egy ketrecbe. Igen ám, de a szomszédos ketrecben egy hatalmasra nőtt nyúl volt, akitől Heckie rettegett. Több se kellett Jónak, kocsiba pattant, azonnal vett két kerti nyugágyat, majd beköltöztek a nyúl és Heckie közé. Másnap reggel pedig, mert sötétnek és ridegnek találta a klinikai viszonyokat, terepjárójukkal beálltak a kertbe, a hátsó ülésre beszereltették az infú¬ziós állványt, Richie hozta a számítógépét, azzal tartva a kapcsolatot a világ másik végén dolgozó filmes csapatával, Jo papája gondoskodott a csapat élelmezéséről – így éltek, amíg Heckie meg nem gyógyult.

Bár a Kutyapostás Simon nevezetű kutyájának tartási körülményeire többen is irigykednek – első helyen például a Kutyapostás lánya –, de bevallom, magam is megmosolyogtam egy kicsit e történetet. De azért néha jól¬esik e kedves őrültekről is hírt adni, azokról, akik még itt a földön megteremtették a Kutyamennyországot…