Nissan Note 1.4: az arany közép

A Note a modellfrissítés során szebb nem lett, de azért még mindig nagy dobás a csúnya, ormótlan lámpákkal és a magasra húzott orral is. A megújulást egyébként kívülről nehéz észrevenni: új lámpatestek elöl és hátul, kicsit más hűtőrács – és már ki is merült a változások listája.

Sose feledjük, hogy a gyengébbik nem a végleteket szereti: a jóképű fickókhoz vonzódnak, a csúnyákat pedig megsajnálják. Erre játszhat a Note is: a nők az autószalonban pártfogásba veszik szegénykét, ahogyan ott árválkodik, s rábírják a párjukat, hogy: „naaaaaa, vigyük hazaaaa”. Ennek pedig ki tud ellenállni?

A kategóriát tekintve a miniegyterűek közé sorolható, de leginkább a Honda Jazz-szel vehető egy kalap alá – annál kevésbé kifinomult, viszont tágasabb. Szó szerint nagyot nőtt a szememben amikor beültem: ekkora térérzet még a Jazz-ben sem volt, pedig az híresen „kívül kicsi-belül nagy” kocsi. Hátul nagyobb a lábtér, mint a Navara-ban, s a hátsó üléssor tologatható: ha akarjuk 400 liternél nagyobbra nő a csomagtér, ha akarjuk, a lábunk elé betehetjük a fikuszt. Ha ez sem lenne elég, a hátsó utasokat még lehajtható repülőgép-asztalka is kényezteti.  A csomagtartó egyébként dupla fedelű, de a pereme viszonylag magas, így a nagy tárgyakat nehéz beemelni.

Az anyagválasztáson már érződik, hogy kisautóban ülünk, pedig a középkonzol gombjai és formája igényes. Szépek és egyszerűek a hűtés-fűtés szabályozói. Tárolóknak sem vagyunk híján, külön is említést érdemel a zseniális dupla rekeszes kesztyűtartó Az első ülések kényelme szuper, az egyedüli problémát a biztonsági öv bekapcsolása jelent: már-már idegesítő módon sokáig kell kotorászni, mire megtaláljuk, hova is kell bedugni. Első üléseket beállítani általában egyszerű, itt annyi a nehezítés, hogy az oldalsó kar segítségével az ülőlap dőlésszöge változtatható. Az ülésmagasság állítása ennél fontosabb lenne.

A műszerek egyszerűek, mint a bot és a kidolgozottságuk sem tökéletes. Az egyébként jó fogású kormánykerék kicsit túlméretezett, de legalább az USB-s hifi állítható innen is. A 155 ezer forint felárért kínált Nissan Connect érintőképernyős navigáció mindent tud, gyönyörű a grafikája, van benne Bluetooth- és Ipod- csatlakozás, de van nagy baja, hogy picurka: akinek rosszabb a szeme, az biztosan kínlódik vele. Ezt leszámítva, az egyik legjobb és leghasználhatóbb gyári rendszer.

Az 1.4-es benzines alapmotor 88 lovas, s hála istennek, nem akarták beleerőszakolni az 1.2-est. Merthogy ennél gyengébb teljesítménnyel katasztrófa lenne a haladás. Így viszont a kötelező minimumot hozza, sőt egyesben és kettesben még akár dinamikusnak is mondható – feltéve, ha pörgetjük, Ugyanis 3000-es fordulat alatt – jó japán motorhoz méltóan – nem hajlandó megindulni. A fogyasztás a maga 7 literével nem kiemelkedő, de panaszkodni sem lehet rá.

A futómű viszont kárpótol mindenért: kellően feszesre hangolt, nem kell 30-ra fékezni minden kanyar előtt. Igaz, hogy a kátyús, rossz minőségű aszfaltot nem szereti, de azon is elmegy nyikkanás és zokszó nélkül. A fékek jók, s az új Polóból átülve feltúnt, hogy egészen más karakterűek: finoman adagolható és hosszú a pedálút. A váltó viszont nem ad semmi örömöt, kicsit karcosan működik és hosszú a karja – olyan franciásan hanyag.

Az új Note másik erőssége a mérete és variálhatósága: négy felnőttel és csomagokkal is bátran nekiindulhatunk egy hosszabb útnak – csak ne síelni menjünk, mert hegynek felfelé már kevés lesz az 1.4-es motor.

A kocsi alapára nem kevés: a fapados most akciósan kicsivel 3 millió felett van, de az általunk tesztelt Acenta változat – manuális légkondival, navigáció nélkül – 3,5 millióért már nem tűnik rossznak. Ennyiért egy jól használható, mindenre alkalmas gördülő dobozt kapunk. Kovács úr, kell ennél több?

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!