Tényleg akarom a gyereket?

Kommunikáció a nőgyógyásznál
A túlsúllyal küzdő nők rendszerint csak akkor fordulnak nőgyógyászhoz, amikor hormonális ciklusuk kezd felborulni. Gyakran még akkor sem azonnal, inkább várnak egy darabig. Sokan, mintha nem vennék komolyan a tényt, hogy a túlsúly nem csak belgyógyászati, különösen szívpanaszokat okozhat, hanem a nőiséget is komolyan érinti. Annak ellenére, hogy sok nő még a gyerekvállalás előtt áll, nem eléggé józan, nem konzultál az orvossal.

Ha mégis vizsgálatra kerül sor, szépítgeti a valóságot, ösztönösen súlytalanít, szégyenkezve takargatja, ha esetleg nincs partnerkapcsolata, vagyis tényleges szexuális élete. Túlsúlya és állapota miatt természetesen szorong, de ezt az orvos előtt jópofa és könnyed kommunikációval leplezi. Persze nem kellene teátrális drámaisággal ecsetelnie a helyzetét, de a túlzott súlytalanítás miatt valószínűleg az igazán fontos kérdések és válaszok nem kerülnek terítékre.

Amikor egy szülőkorban lévő nő úgy áll az orvos előtt, hogy komoly hiányosságai vannak az életnek ezen a területén, az egész procedúrát kínosnak érezheti. Anélkül, hogy tudatosan megfogalmazná, felélednek benne az ősi menekülési reflexek, jobban szeretne már kint lenni az ajtón. Csakhogy ennek a tudattalan menekülési vágynak éppen az a szerepe, hogy kimentse őt a helyzetből, még annak árán is, hogy nem szembesül a valósággal.

A túlsúly és a nőiség
Annak ellenére, hogy általában minden nő megfogalmazza a gyerek utáni vágyát, sokan nem ezért, hanem éppen ennek ellenében cselekszenek. A kóros kövérség az étkezési zavarok kategóriájába tartozik, és rendszerint azoknál a nőknél fordul elő, akik az élet minden feszültségére és szorongásaikra evéssel reagálnak. Úgy érzik, ha nem kapnak be rögtön egy falatot, nem bírják ki. Már önmagában az étel szájba vevése és rágása megnyugtató számukra. A gyomorfeszülés érzése zavaró ugyan, de az érintettek sokszor ennek ellenére nem tudják abbahagyni az evést. Úgy képzeljük el ezt a vágyat, mint egy leküzdhetetlen kényszert a megnyugtatásra, mint az egyetlen lehetséges megoldóképletet a szorongás és a feszültség kezelésére. Természetesen a kilók számának növekedését mindenki látja, egy darabig ő is szemléli magát a tükörben, de aztán már a fényképeket sem veszi szívesen a kezébe. El kell távolítani a tényleges testképet, meg kell próbálni nem szembesülni vele nap mint nap.

Érdemes elgondolkodni, miért épít valaki zsírsejtekből falat maga és a külvilág közé, mitől védik meg a kilói, miért nem tudja a feszültségeit másképpen kezelni, mint evéssel. Felnőttkorban már látszik, hogy a kövérség komoly gátlást és akadályokat jelenthet a párkapcsolatok kialakításában, és a gyerekvállalásban. Ilyenkor tehát elmondhatjuk, hogy a zsírsejtek a női szerep alól is felmentést adnak. Míg a vékony nők hasonló életkorban a szerelmi életükkel és az ismerkedéssel bajlódnak, a túlsúlyos nők a fogyókúrákkal és az állandó jojóeffektussal.

Akinek van párkapcsolata, jobb helyzetben van, mert érzelmei nem gátolják meg nőiségének megélését, de sokan vannak szinte „kamasz” állapotban, mert egyáltalán nem volt még komoly kapcsolatuk.

A gyerek utáni vágy
Ha elgondoljuk, hogy a kövérség tudattalan védelmet jelent a párkapcsolattól vagy a párkapcsolatban a gyerekvállalást tekintve, érthetőbbé válik a nőgyógyásznál tapasztalt viselkedés. Amikor egyidejűleg két ellentétes érzelem van jelen, azt ambivalenciának hívjuk. Ebben az esetben a gyerekvállalástól való félelem, és a gyerek utáni vágy egyszerre van jelen.

Ennek következményeként megjelenhetnek aztán a problémás tünetek, a szorongás, a perspektívátlanság érzése. Gyakori, hogy egy nő azt érzi, képtelenség még csak belegondolnia is, hogy esetleg egyszer majd terhes lehet. Sokan észre sem veszik a nőgyógyász mondatainak tudattalan manipulálását. Amikor egy orvos nem hajlandó biztosat mondani, mert nem jövőbe látó, a vizsgálat után a túlsúlyos páciens azt gondolja, gyakorlatilag azt közölték vele, hogy nem lehet terhes. Holott az elhangzó mondatok mindössze arról szóltak, hogy semmire nincs garancia, de kizárva sincs a lehetőség, ehhez azonban még fogyni kellene, mert a hormonháztartás jelenlegi működése nem megfelelő.

Aki ilyenkor csak a negatívumokat szűri ki, tudattalan érzelmi műveletet hajt végre, amellyel hárítani igyekszik a realitás valódi lehetőségeit. Ennek nyilván az az oka, hogy nagyon erős a félelem a bizonytalanságtól, ezért könnyebb azonnal lemondani még a fantáziálásról is. Sokan meg is fogalmazzák, hogy akkor „nem is érdemes annyira lefogyni, hiszen úgy sem biztos, hogy sikerülni fog”. Ez pedig nem más, mint menekülés a nehézségek elől, mert a kilók nélküli vékony élet ijesztő és nem biztonságos.

Azonban ez érzelmi mechanizmus, és nem a valóság. Pedig éppen erősíteni kell a valódi vágyat egy párkapcsolatra és terhességre, nem pedig hárítani. Hosszú évek tudnak eltelni anélkül, hogy ez a felismerés az érintettben tudatosulna, miközben tudjuk, jelentős szerepe van a teherbe esésben a női identitásnak, a jó lelki egyensúlynak és a valódi vágyaknak.

Aki valóban szembenéz az érzelmeivel, képes lesz arra, hogy visszaálljon abba a női csoportba, ahol a nőiség és az érzelmek vállalása mindennapos történés, mert ez a természetes. Ha a tudattalan hárítások és szorongások miatt kimaradnak az élet legszebb pillanatai, az nagy veszteség a párkapcsolatban és a terhességben egyaránt. Nem szabad tehát feladni és menekülni. Szembe kell nézni a realitással akkor is, ha azért küzdeni kell!