Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Ha egy társaságban szóba kerül a neve, a következő jelzők biztosan elhangoznak vele kapcsolatban: megbízható, hiteles, elégedett. Novemberben indult új műsora „…mert érdekel” címmel, ami eredeti és izgalmas szemszögből boncolgat aktuális témákat.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy szellemileg motiváló feladatra nem mond nemet. Ezek szerint az új műsora ilyen?
– Igen, teljes mértékben. Olyan, hogy valaki azzal foglalkozzon, amihez igazán kedve van, ritka adomány. Nekem szerencsére többször is megadatott.
– Nem érezte úgy, hogy a Story Tv visszalépés a TV2 után?
– A Story Tv lendületesen fejlődő csatorna. Kétségtelen, nincs rajtam az a felelősség, mint egy országos csatornánál. Nagy dilemma, hogy azt csináljam-e, amit fontosnak, érdekesnek találok, vagy maradjak olyan helyen, ahol a munkámnak nincs akkora értéke. A váltás mellett döntöttem.
– Miben más az új műsora?
– A hazai médiában van közéleti műsor és talk show, de nincs közéleti talk show. Lehetőséget kaptam, és nekem most ezt ki kell használnom. Ha körülnézek, akkor azt kell mondjam: az elmúlt időszakban nem volt olyan műsor, amiért fájt volna a szívem, hogy ezt nem én csinálom, hogy ebből kimaradtam. Ekkor keresett meg a Story Tv egy olyan műsorötlettel, ami igazán én vagyok. A mai világban, amikor sok tehetséges ember hever parlagon, nehéz nemet mondani egy ilyen felkérésre. Természetesen ez is csapatmunka, de alapvetően nekem kell hatvan percet beszélgetnem a vendégekkel. Ötleteket azonban mindenkitől szívesen fogadok: családtól, barátoktól, sőt a nézőktől is.
– Mielőtt az új műsora elindult, láthattuk többek között a Vacsoracsatában. Abban a helyzetben van, hogy ön dönt arról, hol szerepeljen?
– A TV2 sok mindenben szabad kezet adott, de voltak kötelezettségek, amiket nem tudtam és nem is akartam megkerülni. Az elmúlt másfél évben már eldönthettem, hogy mit vállalok. Sok időm volt arra, hogy megnézzem a különböző televíziók műsorait, határozott véleményem volt arról, melyikkel tudok azonosulni, mit tudok vállalni. A Vacsoracsatát nagyon profi, szórakoztató műsornak tartom. Nem volt kérdés, hogy ha olyan társaságba hívnak, akik engem szórakoztatnak, akikkel amúgy is szívesen leülök egy asztalhoz, akkor igent mondok. Szerencsére nem vagyok úgynevezett megélhetési celeb, úgyhogy semmi más motiváció nem volt a döntésemben.
– Kislánya, Emma Róza egyéves. Mennyire nehéz összeegyeztetni a munkát a családi élettel?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudok úgy sokat dolgozni, hogy ne a közös életünkből vegyem el az időt. Szellemi munkát végzek, ami azt jelenti, hogy adott esetben az autóban ülve is „dolgozom”. Nekem akkor van szükségem segítségre, ha mondjuk felkészülök, utánanézek valaminek, de akkor ott van az édesapja, aki teljes mértékben ki tud engem váltani. Csodálom azokat, akik a pénztárgép mellől küzdenek ezzel a nem egyszerű feladattal, ők sokkal nehezebb helyzetben vannak. Én tudok arra vigyázni, hogy az Emmával közös rendszerünk ne sérüljön. Persze éjjel szívesebben alszom, de ha akkor van időm dolgozni, megtehetem. Nekem most ő a legfontosabb.
– Emmára tizenöt évet vártak. A viszonylag késői terhessége sok nőnek adott erőt.
– Számomra ez akkor vált világossá, amikor Emma megszületett és kiderült, hogy egészséges. Az emberek nagy része akkor mert felhívni, gratulálni, megszorítani a kezem és azt mondani, hogy a történetem erőt, biztatást adott nekik. Zavarba ejtő volt, óriási felelősség, amit jobb is, hogy nem tudtam. Nyilván mindenkinek egyedi a története, de én példa voltam, vagyok arra, hogy sikerülhet negyven fölött is egészséges gyereket szülni. Általam ki merték mondani, hogy érdemes küzdeni.
– Úgy tűnik, szakmailag megtalálta a helyét, és a magánéletében is boldog.
– Ez az egyensúly többé-kevésbé mindig megvolt. Izgalmas szakmai életem volt, és közben a magánéletemben is szerencsésnek mondhatom magam. Nagyon fontosnak tartom, hogy nekem előbb voltak gyerekeim, mint karrierem. Amikor a pályámon azt kellett megérnem, hogy eltelt úgy másfél-két év, hogy több volt a szomorúság, a keserűség, akkor nem volt kérdés, hogy ha valaha lehet még gyerekem, akkor vállalom-e. És sikerült. Most jókedvűen térek vissza, mert nekem ez már bónusz.
– Ha jönne egy angyal, mit kérne tőle?
– Azt, hogy sokáig azt csinálhassam, amit szeretek, azzal a háttérrel, ami nekem van. Segítsen megtartani a szeretetet, nyugalmat a családban, az izgalmat, kihívást a szakmámban. Most kerek a világ, minden a helyén van. De soha nem lehet tudni. Jó lenne megállítani az időt!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu