A semleges neműeké a jövő?

Tiltólistán a papás-mamás? A „kislány babázik, a fiú autózik” felállás már a múlté – legalábbis az óvodai nevelés új alapprogramja szerint. Miért is kéne kerülni a hagyományos nemi szerepek erősítését?

Család-otthonPalágyi Edit2010. 03. 04. csütörtök2010. 03. 04.

Kép: budafok ovoda XXII kerület gyerek baba papás mamás játék 2010 02 22 Fotó: Kállai Márton

A semleges neműeké a jövő?
budafok ovoda XXII kerület gyerek baba papás mamás játék 2010 02 22 Fotó: Kállai Márton

Egyházi körökben is kiverte a biztosítékot az óvodai nevelés új országos alapprogramjának azon utasítása, mely szerint kerülni kell az úgynevezett nemi sztereotípiák erősítését. Az ellenzők úgy gondolják, az utasítás nem csupán arra utal, hogy illene lebontani a nemek közti egyenlőtlenség falát, hanem a család alappilléreit gyengíti. Visszaköszönni látják benne a „gender (ejtsd: dzsender) elméletet”, mely szerint a valódi nemünk nem a születéssel dől el, hanem a társadalom és a család elvárásai szerint válunk nővé, férfivá. Mindez azt sugallja, hogy semleges nemmel születünk, és a saját vágyaink szerint választhatunk később, hogy a fiúkat szeretjük vagy a lányokat. Meglátogattunk egy egri óvodát, hogy kiderítsük, hogyan is kell mindezt érteni.

– A változást általában nyitottan fogadja az ember. Bár az utóbbi tíz évben nagyon sok idegen elem szivárgott be így az oktatási rendszerbe. A középiskolában olyan költőket – például Berzsenyit, Csokonait – ejtettek ki a kötelező tananyagból, akik nélkül nincs magyar irodalom. Most minket is elért az újítás szele. Ám ezek az intézkedések teljesíthetetlenek – invitál szobájába Anga Mária, az egri Deák Ferenc úti óvoda vezetője. Körbenézek, s a bababölcső meg a hintaló láttán eltöprengek: ezek is „tiltott tárgyak” lesznek a jövő tanévtől?

Anga Mária bizonyos benne, a nevelés akkor tesz jót, ha gondoskodik arról, hogy a gyerek a lehető legkorábbi időszakában tisztában legyen a biológiailag kapott nemével, identitásával. Ez ugyanis megkönnyíti számára a szocializációt, vagyis a beilleszkedést a közösségbe. Ebben az oviban még a napos kötények sem egyformák: a kislányoké fodros, a fiúké dísztelen. Természetesen nyúl ki-ki a magáé után.

– Ha akarnánk, se tudnánk kiradírozni a magyar népmesékből a nemi sztereotípiát, vagyis az egyértelmű férfi-nő szereposztást – érvel az óvónő. (Az alapprogram arra is utasít, hogy a népmesekincsünket megismertessék a gyerekekkel.) A legkisebb fiú vagy a királyfi bátor és védelmező, és ha kell, szembefordul a világgal, legyőzi a sárkányt. A lányok ellenben tündéri állapotban leledzenek: gyengék, védelemre szorulók. Az anyák oltalmazó, gondoskodó szerepben tűnnek fel: pogácsát sütnek a világgá induló fiúnak, búcsú¬zóul megölelik őt. Ezek szerint „korszerűtlen tartalmakat” olvashatunk ki e történetekből?

Találkozott olyan kislánnyal is Anga Mária, aki mindig nadrágban járt, mivel a két bátyja mellett ezt szokta meg. Ám amikor népviseleti ruhába öltöztek az ovisok, ő is örömmel választotta a szép, színes szoknyát. Talán ez volt az első élménye arról, hogy ő más, mint a fiútestvérei. Amúgy a szülők sem lelkesednek a „semleges” nevelésért. Sőt, azok az anyák, akik apa nélkül nevelgetik a fiukat, kifejezetten azt várják az óvodától-iskolától, hogy erősítsék csemetéjükben a férfias vonásokat.

Benyitunk a csoportszobákba, a sarokban megcsodálhatom a babakonyhát új porcelánedényekkel. Akad itt kis szövőszék is – nos, ezt ösztönösen elkerülik a legények. Nem ám lustaságból! Külhoni kutatók hosszasan tanulmányoztak csecsemőket, és kiderült, hogy a férfi, illetve női nemi hormonok – azaz a tesztoszteron és az ösztrogén – hatására már néhány hónapos korra eldől, milyen játék után nyúl a gyerek. A magas férfihormonszintű fiúk persze a labda után, a lányoknak pedig marad a baba.

Feltehetően a labdázó fiúcskákból lesznek később a meccsnéző férjek. S ezen bizony semmilyen alapprogram nem változtat.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek