Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Alighogy kitette a lábát a Jézuska, leszedtük az angyalkákat, a hóembereket, a Mikulásokat és a rénszarvasokat a ház különböző pontjairól. De máris azon kapom magam, megint levelet kell írni ajándékügyben – mégpedig a Nyuszinak.
Boldó és Bencó roppant rugalmas. Nem okoz nekik semmiféle tudathasadást, hogy most barkákra aggatjuk a hímes tojásokat, nyulak lógnak az ablakon, bárányok ülnek a polcokon. A lényeg, hogy megint jön „valaki”. Aki természetesen ajándékot hoz.
Mert az ajándék: biztos. A mi gyerekeinkben már föl sem merül, hogy „a jól kell viselkedni, a szót kell fogadni, a nem szabad verni a másikat” kitételek valóban komoly elvárások volnának a Nyuszi részéről. Boldó a hadseregét, Bencó pedig a gazdaságát szeretné gyarapítani. Ha a kétéves Bencó meghallja azt a szót, hogy nyuszi, rögtön rávágja: „Nekem gazdaságot hoz”. Hogy miért és hogyan kerül az ő életébe egy réparágó és káposztaevő lény, nem nagyon izgatja. Boldót annál inkább.
– Anya, honnan tudja a Nyuszi, hogy hová kell hozni az ajándékot? – kérdi Boldó, mert azért a négy és fél éves gyerek mégiscsak elgondolkozik azon, hogy egy apró erdei (vagy mezei) állat miképp szerzi be és viszi el a kívánt ajándékot a sok-sok gyereknek.
– Ráírjuk a lakcímet a borítékra – mondom automatikusan, noha bennem soha nem merültek föl hasonló kérdések. – A többi erdei állat pedig segít neki minden másban – teszem hozzá, s azt hiszem, ezzel rövidre zártam a kérdést.
– De anya, hogyan beszélnek egymással? Állati vagy emberi nyelven? – faggat tovább.
– Szerinted?
– Szerintem először azt mondják, hogy nyusz-nyusz, meg brum-brum, már ha medvék. Aztán megbeszélik emberi nyelven, hogy melyik gyerek mit kért.
Ezen a ponton Bencó is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Elkezd nekünk mesélni:
– Hol volt, hol nem volt, volt egyszer nyuszi. Úgy hívták, hogy Róka Rudi…
A család dől-borul a nevetéstől. Azt hisszük, tovább már nem lehet boncolgatni a Nyúl-kérdést. De csak hisszük.
– Apa, amit a múltkor nyulat ettünk, az is nyúl volt? – fordul Boldó az apjához.
– Úgy emlékszem. Vagy teknősbéka?
– Nyúl volt, tudom – mondja a gyerek nevetve. – De az a nyúl, amit megeszünk, nem hozhat ajándékot.
– Ez bizony igaz. Akkor most hogy lesz?
– Hát úgy – magyaráz Boldó teli szájjal Lacinak –, hogy amelyik nyúl ajándékot hoz, nem esszük meg!
– Jó ötlet.
– Amelyik viszont nem hoz, azt meg lehet főzni, nem?
– Ez így tökéletes – feleli Laci, s megjegyzi: az a mi szerencsénk, hogy Boldó ilyen jól elrendezi a nagyon bonyolult kérdéseket is.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu